Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

dos vezetése mellett. Az út rettenetes. Kegyetlenül dühöng az északi szél, megfagyasztva az emberben a velőt. Méteres hó takar mindent, de mennünk kell! Kimerültén, az éhségtől meggyöngülve este érünk Dydiówára a 818-as magaslat elé. Fejünk felett végre kígyóinak a milliárdnyi apró mécsesek. Erősen fagy. Rövid pihenő. Azután rajvonalba fejlődve indulunk a fenyőkkel borított hegynek fel az állásokba. Ember ember után kapaszkodik. A hó néhol mellig ér, nyom, ösvény sehol. A sűrű bozót megtépi a ruhát, kéz, arc vérzik. Fejem szédül. Sietnünk kell! Fent a fegyverropogás egyre élénkebb. A lövedékek zizegve vágják a hókoronás fákat. Távolabb gránát csap le. Végre fent vagyunk. Már bent vagyunk az árkokban. Szomszédom két harminchetes, nagyváradi fiú. A legjobbkor jöttünk. Az oroszok hatszoros erővel támadtak egész nap. Most negyven lépésnyire ásták be magukat, rohamtávolságra. Flajnalban valami lesz...!

Január 28. Kicsit elnyomott a buzgóság. Szomszédom már fél órája ébresztget, hogy hát „önkéntes úr" auf! Hallom, hogy az éjjel négy emberünk megfagyott. Két muníciós lovunk lezuhant a szakadékba. Hajnalo- dik. Előttünk egy kődobásnyira lövészárok, távolabb a San kanyargó völgye nyúlik be a havasok közé. Jobb- ra-balra kővé fagyott orosz hullák, a tegnapi támadás szomorú emlékei... Reggel nyolc óra. Az oroszok eszeveszetten lőnek. Úgy látszik, ők támadnak. Szanitécet hívnak, valaki megsebesült. A tüzérség hallgat. Ez is jó jel. A szomszédom hallgat. Rossz jel. Szegény fiú fejlövést kapott. Most rajtam a sor...! Majd síri csend. Az oroszok kimásznak árkaikból, pár lépést tesznek előre és megállnak. Izgalmas várakozás. Félnek, vagy

63