Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

A betegsége miatt végleg távozó Borotha Livius ezredes után 1914 decemberétől Tlaskál Lajos ezredes vette át az ezredparancsnokságot. Itt említjük fel a Nida folyó menti harcokat, ahol a derék huszonha- tosok egész hónapban becsülettel védték állásaikat. A december 25-i napló az ezred összveszteségét (halottak, sebesültek és eltűntek) 13 tisztben és 500 fő legénységben jelöli meg. Az összezsugorodott ezred részbeni feltöltésére december 27-én érkezett ki a frontra Esztergomból egy újabb menetszázad: 2 tiszt és 235 fő legénység, melyet december 30-án egy másik menetszázad követett: 6 tiszt és 245 fö legénység. 1915. január 1-jén végre leváltották a harcokban megcsonkult ezredet s Kaminicában megkezdte sorainak rendezését. Az elöljáró 33. hadosztályparancsnokság utasítására január 3-án Klaj vasútállomásra menetelt, berakodott. A három szállítmány összetétele: 47 tiszt, 2064 fő legénység, 316 ló, 61 országos jármű és 3 géppuskás osztag. Menetirány: Oderberg- Zsolna-Igló-Kassa-Koskocz. Itt kirakodás, majd menetelés: Felsőcsebény-Oslavice-Palota-Radoszyce,

ahol a görögkatolikus templomban istentisztelet, majd január 13-án Smolnyk, itt érték el a Kárpáti Fronton kijelölt helyüket.

Január 27. Willant hadnagyot századával a 37. gyalogezredbe osztották be. Mint írja, Dydiowa felett a 818-as magaslaton kellett állást foglalniuk, miután a harminchetesek itt fekvő két százada 70-80 emberre olvadt le. Az oroszok állandóan veszélyeztették e fontos magaslatot, ezért volt égetően szükség a mi kisegítő századunkra. Indulás reggel szakadó hóban Smolnykról: 180 ember, 4 muníciós ló Teller száza62