Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

Háborús történetek

Harctéri lelkipásztorkodásom a huszonhatosoknál

Egy kis beszámolóval szeretnék szolgálni a huszon- hatosok lelki életéről s az azzal összefüggő dolgokról - az otthon maradottaknak.

1915. október 2-ától 1916. augusztus 24-ig mint tábori lelkész működtem a huszonhatos ezrednél. Ez idő alatt az otthon maradottak bizonyára sokat gondoltak távol küzdő szeretteikre: ki férjére, fiaira, ki atyjára, testvérére, vőlegényére. Hány sóhaj szállt el a messze idegenbe: hogy van az én drága férjem, szeretett vőlegényem, mi van az én szegény fiammal, ki vigasztalja meg jó atyámat? A levelek is, melyeket az otthoniaktól kaptam, tele vannak aggódó gonddal, félő szeretettel, tudakozódással, kérdezősködéssel hozzátartozóik testi-lelki hogyléte felöl.

E levelekre én feleltem s a körülményekhez képest minden kérdésre válaszoltam. Az otthon lévők egyszerű értesítéssel azonban nem érték be. Ők sokat, mindent akartak volna tudni hozzátartozóikról. Azért azt hiszem érdekelni fogja őket, ha utólag is mindent összefoglalva, általánosságban felelek az egyes kérdésekre, mintegy tájékoztatást nyújtva az otthon maradottaknak, hogy háborúban, harcok közepette, veszélyek és nélkülözések közt hozzátartozóik miképp szolgálták a legszentebb ügyet, hogyan vigyáztak lelki életükre, a nagy feladatok véghezvitelére, a nélkülözések elviselésére hogyan kértek Istentől segítséget, miképp tudták elnyomni fájdalmaikat, könnyeiket, miképp ápolták magukban a szent tüzet, hogy hazájokért nem csak munkálkodni tudjanak, de

130