Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

Háborús történetek

jelenlévők mondták, hogy halálos lázában suttogta: „a viszontlátásra"...

Reggeli 5 óra volt. A vihar elült. Szűzi hólepel takarta a tájat. Állásaink mögött sírt ástak... keresztet faragtak... Temetésre készültünk... Gondolataim keresték a barna, sápadt kis asszonykát, ki hiába várja vissza a legszeretőbb férjet, legjobb apát... Még ugyanaznap este egy távirat érkezett eltemetett barátom nevére, amit megbízásból én vettem át. Ez állt benne: „Feleséged ma reggel fél ötkor váratlanul meghalt. Azonnal jöjj!...

Az asszonyka hátrahagyott levelében csak annyit írt: „Nélküled nem élhetek, várlak a hosszú viszontlátásra" ... Egy s ugyanazon órában haltak meg mindketten. Az Élet titkai kifürkészhetetlenek!

A Quartiermacher

(Szálláscsinálló)

A háború borzalmai közepette azért akad egy-két derűs napja is a katonának. Ilyenkor a komor harcosokból ismét életvidám emberek lesznek. A fáradt bakának „jólétet" jelent, ha tartalékban megmosdhat, krumplit süthet, no meg fehér személlyel is szóba állhat. Mit ír az asszony otthonról, megborjadzott-e már a tehén? Meg miegymás. A tisztnek is kiváltsága, ha hónapok után ágyban hajthatja álomra fejét, kiolvashatja a kéthetes lapokat, elvégezheti összegyülemlett levelezését, no meg kávét ihat - föllel.

Hogy mindez teljesülhessen, egy ügyes szállás- csinálóra van szükség. A szálláscsináló kötelessége a „Formarsok", meg a tartalékba menetel előtt a kije122