Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)
Háborús történetek
Háborús történetek Telepathia (Willant Rezső tartalékos hadnagy naplója nyomán) Ködös, borongós őszi reggel volt, mikor menetzászlóaljunk kiindult Esztergomból. Az eső csendesen permetezett - mintha az idő is együtt siratna a sok könnyező feleséggel, anyával, a hallgatag búcsúzó tömeggel... A fiúk szalagos csákókkal, ajkukon dallal vidámak, lelkesek... Oly gyakori jelenség már ez az indulás és mégis mindig oly különös...! Vonatunk, melynek még a kerekeire is virág jutott, készen áll. Pár perc még csak s azután neki a hosszú útnak... A horniszt imához fúj. Lassan, reszketve száll a hang... aztán még egy utolsó búcsúölelés. Előttem pár lépésnyire fiatal tartalékos hadnagy beszélget halkan csinos kis asszonykával. A felesége kis gyermekével. Búcsúznak. Gyerekét, feleségét átöleli, hosszan csókolja... „Szeretlek... várlak... a viszontlátásra" - zokogja az asszonyka. Lassan, méltóságteljesen indul a rózsás, lobogós katonavonat. „Szivi, a viszontlátásra" szól a hadnagy s felugrik a mozgó vonatra. Felhangzik a Rákóczi induló s belevész az integető tömeg csendes zokogása... a viszontlátásra! Ez jut eszembe most is idekint a csaták zajában, valahányszor találkozom azzal a szomorú fiúval, az én legjobb barátommal, Balogh tartalékos hadnaggyal. 120
