Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

gesen jönnek a szárnyakon történtekről a jelentések. Bloss őrnagy nyomban kiadja a szükséges parancso­kat. Mindenki derekasan dolgozik a helyén, mint egy gép, melyet nagy szaktudással és mesteri kézzel a közszeretetben álló Bloss őrnagy vezet. Akucs hadnagy gépfegyvere szólalt meg először. A századok tüzelését Kletter, Emler főhadnagyok, Ambrózy, Moravecz és Prager hadnagyok vezették, amelyen megtört a számban tízszer nagyobb ellenség makacs rohama. Nem hiába választotta az ezred a »Mindvégig kitartunk« jelmondatot, de most is meg­tanulhatta az angol, hogy »Ne bántsd a magyart!« - Különösen hatásos volt a gépfegyverek kereszt-olda- lazó- és zárótüze, mely mintegy tűzfüggöny üldözte az ellenség tömegeit. Mikor legjobban lángolt a harc, rohamjárőreink két angol gépfegyvert hoznak be, mely a legénység virtusát csak emelte. Olyan volt ez a hír, mintha legalább is egy angol generálist ejtettek volna foglyul s így nagyszerű hatással volt a legény­ség szellemére. Hajnal felé csendesedett el a front. Zsákmányunk még szaporodott. Behoztak 40 kézi­fegyvert, igen sok muníciót, kézigránátot, gázálarcot, acélsisakot. Sok felszerelési tárgyra csak a következő napon került sor. Halottakban súlyos az angolok vesztesége. Egy ro- hamcsapatbeli hadnagyunk is volt a halottak között, két honfitársával együtt sebesültszállítóink tették örök pihenőre, hol az ántánthóbortról álmodozhatnak a fennsík öreg temetőjében, mely felett még srapnell süvít, gránát robban. Koller ezredes a győzelem kivívása után szemé­lyesen érkezik meg a helyszínre, hol igazán szívből 114

Next

/
Thumbnails
Contents