Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

fakadó, meleg elismerését és dicső köszönetét fejezte ki a tisztikar, valamint a derék legénység fényes magatartása felett.

Méltán örvendezhet Koller ezredes e szép győzelem felett, mert vitézzé s győzedelmessé ö nevelte az ezredet. A magasabb parancsnokság részéről is gyorsan megjött a dicséret. Meg kell jegyezni, hogy a »mená- zsi«, mely még este érkezett ki, csak reggel került kiosztásra, mert enni is csak akkor ízlik, ha a haza ügye rendben van. A hajnali vacsora után tértek nyugalomra a hős fiúk, melyhez Bloss őrnagy meleg, szeretetteljes dicsérete volt a babérpárna. Boldog és aggódó otthoniak, kik csak újságból ismeritek a háború itteni ezer nehézségét és ti esztergomi véreink, büszkék lehettek a fekete »parolinra«, mert az tényleg »fekete gyémánt« az ármádiában. E győzelem újabb babér a 26-os esztergomi háziezred történetében. E szép sikerrel a hazát és a királyt szolgálta. A kemény napok még nem múltak el; acélos karunk kell, hogy sújtsa az ellent, de esküszünk, nevünk és kitartásunk csak ragyogóbb lehet. A haza és király számíthat fiaira! Ha majd a béke visszatér a földre, Te szűkebb hazánk, Te prímási város méltó fiakat várhatsz vissza körödbe. A kürt, melyet adtál, drága kincsünk, talizmánunk. Harci zajban, zord csatákban vele vagyunk, vele járunk. Ha »Előre!« szól, meg nem állunk. Ha majd egyszer »Lábhoz!« hangzik, ágyú, fegyver néma lesz, kezek mind imára téve »Te Deum« hangzik; visszatérő hőseidre pálmát, babért tehetsz."

115