Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

a pergőtűzzel majdnem egyidőben lepi meg a védőket. Még így is szerencse, hogy úgy fogják fel a hős fiúk az ellenséges lökést, akárcsak a labdát. A kritikus pillanatot kell alaposan kihasználni, mert ettől függ a fölény s így a győzelem. Az ezred arcvonala előtt egyszerre tört elő az ellenség, számtalan völgy és domb kitűnő takarásától. Angol foglyok vallomása szerint hét angol zászlóalj vett részt a támadásban.

Kovács Ferenc káplár, Muzsla szülöttje volt kint előőrsön, ő volt az első, aki jelezte az ellenség jelenlétét az előtérben. Megindult a gépfegyverek rémes kattogása, a kézifegyverek szapora durrogása, mellyel szemben Wellington herceg nevét viselő híres 10. angol gyalogezred állott. A drótnál kegyetlen a helyzetük, de a háború Molochja űzi, hajtja a szőke, nyúlánk briteket. Míg a drótot nyírják, a domboldalon 50-100-as csoportokban kúsznak fel a többiek. Zászlóaljunk közepén legvehemensebb a tülekedés. Észbontó a gépfegyverek kattogása, a gránátok robbanása. Már-már átjutnak a dróton, amidőn Baranyovits többszörösen kitüntetett tiszthelyettes az 1. század nyolc emberével előre rohan és gránátzáport zúdít a tömeg közé. E váratlan és meglepő hőstett káoszt okoz, majd össze-vissza futkosnak a megrémült angolok, de mindhiába, szárazon nem vihették tovább indiai elefánt-jelvényüket, mert Torda zászlós gépfegyverét Péli szakaszvezető ficamodott kézzel is mesésen kezeli és aratja a szigetország hívatlan fiait.

Jobbra-balra százával hull a jól álcázott kézigránát, megfutamítva a rohamozó tömeget, de sokan borzalmas sebbel, sikoltva véresen terülnek el a harmatos fűben. Két óráig tart a kemény tusa, mely alatt töme113