Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Boldog Özséb: Sziklák alatt

datával menekülhet. Megölte csecsemőjét, s azt hazudta, holtan született a gyerek. Még mielőtt felsírhatott volna, megfojtotta. Azt hitte, ezzel megmenti őt.

Jajongva imádkoztak az emberek. Úgy dicsérték Istent, mintha vásáron lennének; kiabálva kínálták portékájukat, a lelkűket. Ló- kupec-imádság volt ez.

Az ember önmegváltó bódulatában felhangzott a székesegyházba hívó harang. Örömtől és megrendültségtől egyensúlyukat vesztett emberek rohantak a hang irányába, mintha elérkeztek volna a bizonyosság partjára.

Özséb egy húr, egyetlen húr rezgésének egyszerű, mégis széles hangzásával indult a város felé.

A Kis-Duna-parton halott feküdt. Odalépett. Megérintette a kezével. „Hideg vagy, de a lelked nem veszítette el az élet melegségét”, s keresztet vetett az anyagkupac felett (mert annak tartotta), aztán magára írta az emlékezés kereszt alakú vonalait.

Az alacsony, egyszerű házak füstölögtek. Mintha kibelezték volna őket, akár a bitóra húzott állatot (gyerekkorában látott ilyet, ahogyan a megfeszült állattestből a kés ejtette hasadékon át kibugy- gyant a leszakadt belsőség), úgy álltak ott, égett romjaikban a falak. A Szent Lőrinc-templomba állatokat kötöttek be, ürülékük eijedt a süttői márványlapokon.

„Miért pusztítja el az egyik ember a másikat? Miféle erő, miféle akarat hajtja erre? S mit remél ettől?”

Elérte a ferencesek kolostorát. A szerzetesek fegyelmezett sorban vonultak fel a várba, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a tatárok átkelnek a folyón. Ünnepélyes menetben vitték magukkal az oltáriszentséget, közben nyugodt dallamokat énekeltek.

özséb meglepődött, amikor benyitott az elhagyott kolostorépületbe, s jobbról, a quadrum felől csoszogást hallott. Patkány is lehet, annak a csúszkáló körmei adhatnak ilyen hangot, vagy valami kóbor kutya tántorog? — de nem, Joachim testvér alakja tűnt fel. Együgyű arca szélesen mosolygott.

„Azt gondoltam, megint a tatár urak érkeztek.”

Özséb nem tudta, miféle embert lát: az élmények hatására megbolondult a ferences testvér?

„De nem, ez a kanonok úr!”-ä 60 ÉK