Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Boldog Özséb: Sziklák alatt

A remeték ritkán beszéltek. Amikor elhangzott egy-egy mondat, hosszú ideig ráhagyatkoztak annak zenéjére. Szépek, egyszerűek voltak a szavak, a remeték nem gondolkodtak rajtuk; mondták, aztán hallgattak. S amit mondtak, az úgy volt.

„És azt állítjátok, fehérek a sziklák?”

„Télen a hótól, nyáron a naptól.”

Özsébet minden részlet érdekelte, attól kezdve, hogy mikor szedik le a fák törzséről a mohát, hogyan szárítják, majd bélelik vele a fekhelyüket.

„És kényelmes?”

„Nem tudom, mit jelent az, hogy kényelmes. Talán a testvérek...”

De azok hallgattak.

„A moha olyan, mint a természet. Önmagát adja. Nem kell az élet minden apró tényét minősíteni. A minősítés ideológiai kényszerré merevedik. Az életet mérni kell. S a mérték odakint, a hegyek között egyszerűbben felismerhető.”

A remete keresztet vetett. Hozzánőtt mozdulattal.

A kanonok elnézte ezeket az embereket. Olyasmit akart megtudni tőlük, amit aligha lehet. Nem azért, mert túlnőnek rajtunk a titkok, hanem mert éppen egyszerűségük miatt képtelenség elmondani őket.

„Mi vonzotta őket az erdőbe, és mi tartja ott azóta is? Talán menekülnek — ugyan, ez amolyan újdonsült magyarázat.”

Kivonulni! — mennyiszer hallotta ezt környezetében, de a kijelentések megmaradtak a sóhajok és vágyak szintjén. Pedig lett volna miért és mi elől menekülni. Amióta a királyné meghalt — ezzel a szépítő kifejezéssel illették a gyilkosságot —, mindenhová beköltözött a bizalmatlanság. Mintha a világot elöntötte volna a sunyi számítás: ha valakit bűnösnek kiáltanak ki, nem létezik többé, egy idő után senki nem beszél róla, s másoknak több hely jut. De valóban bűnös-e? Elég a felröppenő gyanú, amelyről nem tudni, honnan, kitől indult, de ott kering a levegőben, s máris ítéletté változik — bűnös! Talán éppen az mondja ki, aki maga is közrejátszott a hamis hír fellobbantásában. S még az is elképzelhető, mire visszaér hozzá — immár következményként, ítélet formájában —, már maga is hisz benne, s megváltoztathatatlannak tartja.-S3 45 E-