Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Bátori László: A másoló

A pálos szerzetes — aki időközben ötvenedik életévéhez közeledett - a hitet nem tartotta valami rendkívüli dolognak. Ismerte azokat, akik Krisztusról szólva lehalkították a hangjukat, s illedelmes áhítatot kölcsönöztek szavaiknak. Mások meg elkeseredetten átkozódtak.

„A hit természetünk része. Aki nem hajlandó hinni, egyszerűen csak tagad: gondolattal, szóval, cselekedettel...” — mindjárt lejegyezte: gondolattal, szóval, cselekedettel, igen, ezek a szavak odakívánkoznak a fordításába. Ó, mennyi apró följegyzés gyűlt már így össze...

„Hasztalanság a hasonlót a hasonlóval magyarázni. Aki a hasonlóság erejében bízik, elfogadja ezt végső magyarázatnak, a hazugsággal elűzi magától a hitet, és megfeledkezik arról, hogy a hit akkor is ott marad, de sajog a hiánya — alváshoz készülődött. Nyugodtan, mély álomban töltötte az éjszakát, ekkor még nem kísértette meg a kétely.

„Nyugodjatok meg ti is, szavak, téijetek meg szülőtökhöz, a mi Urunkhoz.”

Huszonegy évet adott magának Bátori, hogy bevégezze a munkáját. A tizenötödik évben azonban hatalmába kerítette valami förtelem, és hiába hadakozott, görcsössé váltak benne a szavak, kihűltek és megdermedtek. Mint a tavaszi rügy, ha eléri a fagy, s a legkisebb érintésre nyomorúságosán leválik az ágról és elporlad, úgy hullottak alá benne a lejegyzett sorok.

Előbb lázadt, aztán szomorkodott a szerencsétlenség miatt, majd dühösen ott hagyta valamennyi följegyzését, árván, semminek tekintette sokévi erőfeszítését. S már nem is látta erőfeszítésnek, inkább nevetségesnek a rengeteg komolykodást, ahogyan összeráncolt homlokkal sétált le és föl, minden tudását összeszedve, hogy ő, „a nagy tudós” — erre keserűn fölnevetett — megalkossa Krisztus szavait. Megalkossa, mert hiszen azzal, hogy lemásolja őket, mégiscsak alkotótársnak érezte magát. „Minden másolás egy másik mű”, mondogatta, s hiába az alázat, mégiscsak ott lappangott, ott settenkedett körülötte az emberi hiúság. Amikor meg elrettent a mohóságától, hogy kisajátítsa Krisztus szavait, napokig a bűntudattal élt — végül nem sikerült fölkapaszkodnia ebből a bűn által vájt mélységből. Ilyenkor megszaporodtak a romlékony ál381 E-