Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Bátori László: A másoló

Ugyan! Éppen hogy ezt az „alacsony tömeget” szerette, a hétköznapok egyszerűségét — csak semmi rendkívüli, csak rendkívüli, mondogatta, s azt gondolta, talán így marad a világ, ilyen szelíden.

Egyik sétája során találkozott egy művésszel, az anyag emberével. A nyakát gazdagon körbetekerte valami színes sállal, „óh, barátom!” — kiáltott fel, amikor megpillantotta a szerzetest, megállt, nevetett, és ölelésre tárta széles karjait. Ahogyan a fatönköt ölelte át mindig, mielőtt nekilátott, hogy megfaragja. „Nézd!” — mutatott körbe az erdőségen, „nézd, mondjuk ezt a fát”, s rátekintett valamelyikre, „a világ legszebb szobra, hogyan versenyezhetnék én ezzel”, és nevetett. Majd egy másikra szegezte tekintetét, s mint aki jóllakik, végigjáratta azon is a nézését: „A világ legszebb szobra!” Mindegyik az volt, a legszebb, anélkül hogy a másik értékéből bármit elvett volna.

„Miért akarom, hogy a szobraim ennyire természetesek legyenek?”

„Én a szavak átvésésébe fogok, s tulajdonképpen ugyanezt kérdezem: elmondhatom-e más nyelven, amit az Úr egyszer kimondott?”

Nem volt alaptalan a töprengése. Elővette a Szentírást, megbízott Szent Jeromosban, a szentek Krisztus előszobájának lakói, mondogatta, s azt gondolta, aki az előszobáig eljutott, arra már hallgathat. Egyszóval megelégedett ezzel - beletörődött, hogy ahogy latinból lefordították, úgy másolja át magyar nyelvre a Bibliát. De mindig odafaragta egy külön pergamenre a maga nyelvi elképzelését.

Barátom, ölelte át a szobrász a szerzetes vállát, látom, szenvedsz a föladat súlya alatt. „Ne tépelődj, művész vagy, s alkotás közben nincs helye kételynek. Alkosd meg lélek szerint a legszebbet, s akkor jól cselekszel. Elogy kinek tetszik majd vagy sem a műved, ne törődj vele! Ne kérdezz, ne ítéld meg magadat, s ne térítsen el mások ítélete.”

„Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”

A szobrász megmerevedett, mintha valami rendkívüli történt volna.

„Honnan vetted ezt a mondatot, barátom?”

„Nem is tudom... most, hogy beszélgetünk, s rád nézek és eszembe jutott, amit a fákról, a legszebb szobrokról mondtál.”-Sí 375