Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Bátori László: A másoló

Pedig egyszerűen csak azért hallgatott el, mert tudni akarta, mire valók a szavak és a hangok. Talán akkor sikerül neki, ha nem fecsérli el őket.

A kolostor életét sem bolygatta fel különösképpen ez a furcsaság. A szerzetesek sokféle utat kerestek Istenhez, megszokták már a különcségeket. Az elöljárók persze csak akkor hagyták kiömleni a lelkesedés különféle formáit, ha azok nem zavarták meg a többiek nyugalmát. Kezdetben ráhagyták Bátorira, még a gyónását is elfogadták ilyen módon: letérdelt, hatalmasra nyitotta a szemét, mintha azon keresztül mindent meg akart volna mutatni magából. Nem kell ahhoz szó, hogy lássék, ami benne van! Aztán nyúlánk ujjait ökölbe hajtva, mintha csak táncolna az a kézfej, az őszinteség táncával, többször megütötte vele a mellét. Gyorsan egymás után, majd időt hagyva, hogy az ütés megremegtesse bordáit, s alattuk egészen a lényét. És megkapta a fololdozást. A bűne kimondta magát benne. Nincs teljes hallgatás.

Néhány hét telt el így. Talán egy egész hónap. A prior atya arra gondolt, majd csak felhagy ezzel az ifjonti hevességgel, s visszatér a kifejezés nyomorúságához. Mert hiába szép, mégiscsak nyomorúságos az olyan kifejezés, amely minden leheletében nem Istentől való. A fák, a sziklák, a folyó, a fű, a madarak és a vadak, a kézre tapadó sár, mindez Istentől való közveden kifejezés. Nem kíván többet önmagánál, hogy megadja saját lényegét. S ez a lényeg elégséges önmagának a teremtés folyamatában. Nem lehet tovább tágítani.

Olykor úgy érezte, beleőrül ebbe a kavargásba. Néma akart maradni - nem is néma, hanem szótlan. De rádöbbent, egyfolytában beszél, szavakat használ, egymás mellé ülteti őket, mondatokat épít... a szónélküliséget is szavakkal akarja meghatározni... Ez valóban maga a téboly.

A prior és a magiszter azon gondolkodott, hogyan lehetne felnyitni ezt a különös zárat, amely alatt egyre nő a feszültség, s ha nem sikerül utat találnia, szétroncsolja ezt a szerencsétlen fiút. Végül még a kolostor nyugalmát veszélyezteti. El kell bocsátani, nincs más választás.

Bátori mindenben megfelelt a szerzetesi szabályoknak. Rendesen megjelent az imádságokon, máskor is gyakran letérdelt: nyil^ 361 K-