Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)
Bátori László: A másoló
„Bizonyosság...” — válaszolta Bátori, maga sem tudta, miért éppen ez a kifejezés tört elő belőle, hiszen nem is gondolkodott rajta... s ha nem gondolkodott, hogyan lehetséges, hogy mégis eszébe jut valami, és éppen ez? „Megőrülök ebben az elérhetetlenségben. ..!” De még mielőtt bármi váratlan és drámai következhetett volna, Mathesis atya diadalmasan rikoltó hangon fordult az i§ú felé: „Nagyszerű! Bizonyosság!” — és botját lebökte valahová a porba, a két vonallal négy részre osztott föld egyik mezejébe. „Mit akartál ezzel mondani? Hová kívántál eljutni?” Már egészen olyan volt, ráncolt, várakozó homlokával, mint egy tanár. S mint aki tudja, hogy vele szemben a diák pontosan ismeri a választ, neki csak meg kell erősítenie benne. Előrehajolt, a bottal végigsuhintott a tengelyen. „Hát persze! Szavaiddal a tengelyt szeretnéd elérni, a végesben a végtelent, mert már nem elégszel meg annyival, hogy a véges csak a végest képes kifejezni. Tea végessel a végtelenre vágysz. Hallom magiszter atyától, nagyszerű szerzetesnövendék vagy, én mégis azt mondom, anélkül hogy az említett nagyszerűséget megkérdőjelezném, mégis hatalmába kerített a hiúság. Öntelt lettél a kifejezésben! A saját szavaidban hiszel, s nem Istenében. Közben folyamatosan Istenre hivatkozol. Isten maga a tengely, az abszolútum, amelynél nem lehet tovább haladni. Nézd, ez itt a te szavad...” — és odabökte a bot végét, ahová az imént. „Kimondtad, s máris tudod, nem érted el vele a tengelyt. Menj közelebb! Keress másik, jobb, igazabb, megfelelőbb szót!” „Meggyőződés.” Mathesis atya ismét leszúrta a botját, valamivel közelebb a tengelyhez. „Nézd!” S a szóval kijelölt hely és a tengely között négyzetekre osztotta a teret. „Közelíts! Még, még! Mond újabb szót!” „Hiszem...” „Ez az! Ez az!” És már egészen a tengely közelében csapódott porba a bot. „Csakhogy...” - és megint négyzetekre osztotta azt a kevés helyet a tengely és a szó között. Bátori nézte a rajzot. „Egyetlen emberi szó sem lehet maga a tengely. S ha nem azonos a tengellyel, akkor mindig marad köztük valamilyen kis rész,-S3 358 K-
