Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)
Bátori László: A másoló
bűit, összefolyt a száj alatti gödörrel és az arc oldalsó izmaival, s ez az ábrázat ajellem hiányáról árulkodott. Jött-ment heteken át, s már aggódtak érte, pedig nem volt miért. Vajon mit olvastak le arcának kifelé mutatkozó felszínéről? Az említett könnyű megoldásokat: szerelem vagy szerelmi csalódás, kiábrándultság, búskomorság, valami titok, fenyegető veszedelem - vagy éppen könnyű élvetegség, aminek következtében ez az egészséges fiatalember nem akar semmi rendkívülit, átadja magát a napfelkeltének és a délelőtti sétáknak, aztán elővett valamilyen könyvet, s ettől mindenki megilletődött, hiszen olyan területen járt az olvasás ismeretével, ahová körülötte aligha jutott el a legtöbb értelem. Merthogy nemigen tudtak olvasni, sőt egyáltalán nem. S az ismeretlen értéke mindig megnövekszik az ember fantáziájában, az olvasásról azt gondolták, valami rendkívüli, netán egészen más világba költözik általa az írástudó, aki szemével fölfalja azokat a sorokat, s ahová nem követhetik. Húsvét közeledett, előbb a mandulafák, majd a barackfák virágoztak, távlatot nyertek az esték a megváltozott fények és hangok hatására, lassan előmerészkedtek a télre begyömöszölődött emberek. A falu templomába — a kegyuraságot nem Bátori László, hanem az apja gyakorolta — máshonnan érkezett pap a nagyböjti időben. Az emberek megszokták, hogy ilyenkor kemény szavakkal végigsuhintanak rajtuk, s végtére is el kell ismerniük, elkövettek annyi bűnt, ami miatt megérdemlik ezt; de akkor is rosszul esett. Mert hiszen majdcsak megbékélnek azokkal a bűnökkel, megmagyarázták maguknak, miért követték el őket, sőt, hogy miért emberhez méltó a bűn — s ha emberhez méltó, akkor aligha találhat benne bárki kivetnivalót. Egy kis bűn, nem nagy dolog! — elvégre emberek vagyunk, s leginkább azzal a fránya hatodik parancsolattal akadt gondjuk: de ha egyszer Isten nekik adta a képességet, gondolták, a képesség élvezetét sem akaqa megtagadni tőlük. A mostani nagyböjtben is fölkészültek a várható dörgedelmekre: „mert katolikus testvéreim, ha nem félitek az Istent, haragja lesújt rátok.— „a bűn lerántja a szíveteket, elsorvasztja a gerinceteket...” Behúzott nyakkal hallgatták, „no, majdcsak vége lesz”, s néma türelemmel azt gondolták, ez is hozzátartozik a föltámadás előkészületeihez.-S 354 Er
