Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Bátori László: A másoló

belül lévő nemes részt — a hatalmat. S amennyire a szalonnának szüksége van a hatalomra, ugyanannyira annak őrá: cinkosságban összenőtt együttélés. Mindegyik tudja, hogy a másik hazudik, csal és nem ismer irgalmat, mégis szükségük van egymásra — kegyetlen együttélés ez.

„Elegem van ebből, elegem!” — fordult meg hirtelen, miután a kanyargó út egyik magaslati pontján ismét kilátást engedélyezett. „Nem akarom, nem akarom, elegem van ebből, elegem! A gazemberek, ameddig a király élt, csak suttyomban mocskolódtak Hunyadi János ellen, most nyíltan szembefordulnak vele.”

„Nyíltan?” — és keserűn fölnevetett. „Ezek nem ismerik a nyíltságot. Gyávák, hogy odaálljanak, csak a hátsó helyiségekben összesúgott intrikát ismerik a sunyi fajankók!”

S ameddig indulatát — benne a fajdalmát és tehetetlenségét — ki nem adta, ilyesféle kiáltástól zengett a hegyoldal. Néhányszor fölemelte az öklét, hogy odasújtson, de mindig csak a levegőt találta el. S a lendület elszállt a messzeségbe, nem kapaszkodott meg az indulat tárgyában. Merthogy nem talált arcot, amelybe belecsaphatna.

A tehetetlenség dühössé, aztán kedvetlenné formálja az akaratot. Bátori László közben fölért a hegy magasába. S addigra megfogalmazódott benne, semmi keresnivalója többé a királyi udvarban.

Undor és kiábrándultság határolta négyszögben állt. „Minden erőfeszítés hiábavaló.” Azokra a szinte végeláthatatlan megbeszélésekre gondolt, amelyeket a különböző udvari csoportokkal folytatott. Mintha mindenkinek ugyanaz lenne a célja, ám mégis széttört ez az akarat. Előbb a „mintha” bosszantotta föl, s bár megőrizte türelmét, a „mintha” hamisságot, sőt hazugságot jelentett. „Senki nem az, akinek mutatja magát. Fölismérhetetlen az arcuk.” Hiába nézett rájuk, az arc a szándékban rajzolódott ki, s ez rejtve maradt. Nem értette meg, miért bukik meg minden jóakarat, amikor pedig nem volt látható, nyilvánvaló ellenség, de még ellenzék sem köztük. Az csak föltételezés, hogy nem volt ellenzék, sőt ellenség köztük. Mert ki az ellenség vagy az ellenzék? Mi ennek a meghatározása? Bátori László nem tudta pontosan, csak azt érezte, azok a személyek is, akik közel álltak hozzá, amikor rátértek a megbeszélésre, hogy végre kicsikarjanak valami konkrétumot, amiért mindenki várakozón lihegett, amikor ott lett volna-43 344 K-