Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Bátori László: A másoló

L/vrra gondolt, hogy... — nem, nem gondolt semmire, nem akart gondolni bármire is. Megelégedett ezzel a természetes, egyszerű állapottal. S hogy beérte ennyivel, sokat szerzett meg magának, olyan állapotba került — állapot, hangulat, közérzet? —, amelyről nem tudott volna többet elmondani, minthogy kellemes. Nem kutatta ennek a jó érzésnek az okát és magyarázatát, távol tartott magától minden okoskodást, „az értelem hamisítja meg legkönnyebben a valóságot”, szokta mondani. Előtte a hegy, benne a tudat: a birtokos ember természetessége.

Mint lassú billentések, úgy követték egymást a lépések. Beleszagolt a levegőbe: már fölszállt a téli fagyok után kiengedő talaj illata, mindennek lendülete volt, de nem fenyegető szándékkal, hanem ahogyan a lélek megenyhül, azzal a nyugalommal és egyszerűséggel.

Egyedül akart maradni. A házbeliek aggódtak: talán a hír miatt ez a hirtelen elhatározás, hogy kíséret nélkül vág neki a hegyoldalnak?

Mert a tény súlyos volt: meghalt a király, a Német-római Birodalom császára. Két nemzedék sem emlékezett már királyhalálra, olyan régen történt legutóbb ehhez fogható. Megszokták a királyt mint valami állandóságot, eszükbe se jutott, hogy ő is ember, s egyszer csak visszahullhat a hatalomból és fenségből minden ember egyszerűségébe: a halálba.

Az ember szereti istenközelivé merevíteni a hatalmat, hátha ezzel megkerülheti a valóságos Istent, s egyszerűbb módon talál rá élete bizonyosságára. Mert bizonyosságot akar, igaz ugyan, hogy legszívesebben letagadná mások előtt, milyen lapos módon próbálkozik ezzel, ám ennél sokkal jobban érdekli, hogy magának hazudjon, anélkül hogy tudatában lenne hazugságának, s ezáltal szembesülnie kelljen vele.

A legkönnyebb a hatalomban keresni az igazságot és a bizonyosságot; legegyszerűbb, de mennyire törékeny! S ha nem sikerül megtalálni ebben a fensőbbségben, a csalódás másfelé fordítja a figyelmet. Az elkeseredés új hatalmat, új istenközeliséget igényel, s lerántja az előzőt, hiszen nem teljesítette be a vágyát.

A3 339 E-