Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Virág Benedek: Hová szaladsz?

Egyre inkább úgy érezte, az ember nem a világ ellenében él, még csak nem is küzdelemben vele, azonosulás a renddel — így nevezte most a törvényt —, ez lehet a feladata. „Alkalmassá kell tennem magamat...”, és a papszentelés előtti napok ezzel töltötték ki idejét. „Alkalmas vagyok-e...?” — s ez az érettség már akaratának kérdése. Az ő felelőssége.

Fölidéződtek benne a francia költők versei, szédítően zsongtak a szavak, gyönyört kínáltak, de erős, szúrós, kellemetlen szaga volt ennek a szépségnek, önmagát akarta szétvetni. Emlékezett a hosz- szú beszélgetésekre, amikor nemcsak Pál testvér, de a többiek, akikkel összeismertette őt, szinte szédült ámulattal — ő inkább áju- latnak látta — fordultak minden francia szó felé; úgy ejtették ki a szerzők nevét, hogy közben kőbe vésett alakot látott, megmerevedett gondolatot, mondvacsinált ihletet, pillanatot és tekintetet — a többiek ezt nevezték korszerűségnek, amikor a szabadságról beszéltek.

Benedek hallgatta őket, kissé előreboruló homlokával, eleven tekintetével, amelyet szája mellett egy halvány biggyesztés ellenpontozott. Arra gondolt - Horatiust és a többieket idézte —, vajon az ember, előrehaladva az időben, többet tud-e a világ mibenlétéről, mint amire a görögök és a latinok jutottak? Vagy az idő az ember egyszerű kapaszkodója, hogy el ne vesszen a viszonyítások rengetegében? „Mert hiszen a létezés nem más, mint viszony- rendszer. Csakhogy ismeijük-e, jól ismerjük-e fel ennek a viszonyrendszernek a meghatározó elemeit?” Egy alkalommal ezt kérdezte Dugonics Andrástól, akiről tudta, nemcsak író, hanem matematikus is, mire a piarista szerzetes ránézett: „A matematika művészet. A valóság egyfajta megszerkesztése, s ezzel esztétikai élményt nyújt. Ilyenképpen az ismeret egyik összetevője. Csakhogy az ismeret kevés, kevés, töredékes... Minden ismeret annyiban tekinthető valóban ismeretnek, amennyiben közelebb visz az igazsághoz. A teljes igazsághoz.”

Benedek testvér lelkesedett. „Igen, ez az! A teljes igazság! Hát nem erre törekszünk valamennyien, nem ezt akarta elmondani már Horatius is!”

„Csakhogy neki — folytatta Dugonics — hiányzott valami a viszonyrendszeréből. A legfontosabb, amihez mindent hozzámérhet. Tudta ő ezt, s ódáiban minduntalan ennek keresésére tett kísér317 K-