Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Virág Benedek: Hová szaladsz?

Oh! a nagy Balaton mikor Éjszak fergetegét szenvedi, s háborog:

Csak kis képe lehet bajos

Szívemnek. Minek a múzsa, ha mord, s makacs?’*

Ádám, Ádám! — észrevette apját estefelé, amint hazatartott a földről. Vállán a kapa, fáradtan suhogtak a léptei. S amint a közelébe szaladt, nem látta szomorúnak az arcát, „ez a világ rendje”, szorította magához az apa a fiát, „Ádám, Ádám, földből vagyunk, földből és lélekből.”

Elmész-e Kanizsára a piarista tanár urakhoz? — kérdezte egyik nap az apja, lefekvés előtt a szalmazsák szélén ülve. Közben megnyomogatta tenyerén a vastag bőr alatt nőtt bütyköket, időnként fájtak, különösen amikor a ganéjdombot rakta meg. Az összeállt trágya súlya megfeszítette a markolást.

„Ha édesapám így gondolja jónak.”

„Nem csak én, édesanyád is ezt akarja.”

Ott szuszogtak mindannyian egyeden szobában. Ezen az éjszakán a tizenhárom éves Virág Ádám Ignác sokáig hallotta a többiek forgolódását, amint ropogott alattuk a szalma. Milyen lesz vajon Kanizsán? Még sosem járt ott, csak hallott róla. Vágyakozott a városba, azt gondolta, ott minden más, rendkívüli, s alig akarta elhinni, hogy része lehet benne. Jól hallotta apja szájából? Vagy csak ő gondolta, hogy ezt mondja?

Amikor másnap fölébredt, apja már nem volt otthon. „Menj utána a fenyőszögi dűlőbe, vigyél neki vizet meg egy kis ennivalót... te diák” — nézett az anyja a fiára, álla alatt megkötötte a kendőt, ilyenkor kissé csücsörített a szájával, hogy álla előreugor- jon, s megszoruljon a kötés.

Nem volt bátor. Már a dióskáli templomban is szerette volna megkérdezni a csupasz Krisztustól — a gipszfigurára eleven piros pöttyökkel festették a szenvedés vérét, csak úgy virított, de soha nem merte —, mondd meg, ki vagy te? Mert a plébánostól sokszor hallotta említeni a nevét, megjegyezte a történeteket is, egyszer elesett, és az éles torzsa végighorzsolta az oldalát, gyöngyözött bőréből a vér, fájt és csípett, azt hitte, neki is megnyílik az oldala, de 3

3 Részlet Virág Benedek Panasz a Múzsa ellen Takácshoz című verséből.-Í3 305 E-