Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Vezér Ferenc: Minden élők útján

Páter Ferencben így állt össze az emlékkép. Nem akarta szétfeszíteni, darabjaira törni, hogy talán az események hasítékában megtalálja a magyarázatot — nem, ez már minden magyarázaton túl volt. S aztán jöttek a másféle egyenruhák, másféle félelmek, de félelmek, s ha így van, már teljesen mindegy, milyen sarzsi mutogatja magát. Mégis hitt abban a szerzetes, hogy az idő nem nyúlik el a reménytelenségbe. Ezerkilencszáznegyvennégy őszén, amikor elérte őket a front, úgy gondolták, úgy érezték, olyan erővel, hogy ez már tudássá egyszerűsödött bennük, hogy nem tarthat sokáig: a kóruson rejtőzködő asszonyok, a vastag posztókabátban is didergő vasutas, a tanyasi emberek, ágy mellé készített baltával, de volt, aki a kaszát vitte be, miután élesre fente — igen, ennek véget kell érnie. Ki kell bírni, biztatta őket Páter Ferenc, s az iskolázatlan arcokon nyilvánvalóvá vált az életről való magasrendű tudás — megkapaszkodtak az öröklődő tapasztalatban. „Hát ha ki kell bírni, akkor ki fogjuk bírni.” És nem törtek meg a zuhogó kényszer alatt, a földerős igazságérzet megkapaszkodott bennük, mint a tarack a réten. Ezért ütötték agyon a garázdálkodó katonákat, némán, az utolsó pillanatig várva. „Már nem elég nekik a rablás, az asszonyt is akaiják...!” És elintézték, egyszerűen.

Páter Ferenc a pálos szerzetesek hátsó sorában foglalt helyet a Sziklatemplom előtt bemutatott szentmisén. A bíboros liturgikus ruháját meglengette a Dunáról érkező szél.

A tömeg némán követte a szertartást, a sebesült arcú város keserűn, de részben már sunyin lihegett. Mi lesz itt? — és mindig csak a kérdésig jutottak el, s a kérdések is egyre halkabban hangzottak. Most talán elfeledték az emberek a jövő értelmetlen faggatását, követték a bíboros mozdulatait és szavait, keresztet vetettek, mint akik egyszerre bátrak és felszabadultak.

Miután a papság a szentmise befejezésével elvonult az oltártól, katonai teherautók közeledtek a Duna-parton, rázkódott a motorház fedele (ez már valahonnan ismerős), a platón ülő rendőrök álla alatt szorosra húzva a szíj — alig lehetett megkülönböztetni egymástól a rendőröket és a katonákat, mindegyiket orosz mintára öltöztették be.

„Kik ezek, mit akarnak?” — de többre nem jutotta, az autók behajtottak a tömeg közé, a maguk technikai és hatalmi érzéket-3 291 S-