Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Vezér Ferenc: Minden élők útján

„Ferenc atyánk nagyon elfoglalt. Amióta ő minden pálos háznak a gondnoka, alig lehet tudni, éppen merre jár. Ahová a dolga hívja. Múltkor is...” - kezdte mondani az asszony, de erre már nem voltak kíváncsiak a katonák, a parancsnok dühösen felé sújtott a levegőbe, elvégre mégsem ütheti meg. De nagyon bosszantotta már ez a totyogó öregasszony. Különösen azért, mert ahogyan odaállt az ajtó mellé, és megigazította fején a kendőt, mozdulatával hasonlított az ő anyjára; de ezt a fölismerést a parancsnok mindjárt el is fedte a következő intézkedésével.

A katonák elhagyták a kolostorházat, végigkutatták a mellék- épületeket, szerteriogatták a csirkéket és a kacsákat, valamelyikük a csizmájával fölrúgta a totyogó szárnyast, és még röhögött is hozzá - „nem szégyelli magát!”, nézte Ilus néni a kiskertkapuból, s arra gondolt, majd megmondja ennek a kölyöknek, aki az unokája lehetne: „Ha látná ezt az anyád, hogyan bánsz az állatokkal, majd adna az neked!”

Az egyenruhások kiforgatták a fiatal fákat. János, aki továbbra is hozzátartozott Szentkúthoz, jött-ment az atyák között, ha valami éppen kellett, elintézte, fát vágott, vizet hozott, különben meg leült a konyha sarkába és fél szemével nézte, amint Ilus néni ott tesz-vesz. Furcsa, különös lírai hangulat. Egyszerű, de természetes.

Még fiatalember volt, amikor egyszer az erdőt járta, s egy mogyoróvessző odacsapódott és kiütötte a szemét. Ennyi az ő ismert története. Azóta vékony, fehér hártya fedte a bal szemgödrét, olyan volt, mint amikor a tükörtojás sülni kezd, s összeáll a fehérje, így aztán nem talált asszonyt magának, s ebbe bele is nyugodott. Megelégedett azzal, hogy a szerzetesek házában maradék szemével elnézte Ilus nénit. Ennyi jutott neki a házasság öröméből.

Eldőltek a már megkapaszkodott fiatal fák. Ami addig természetes volt, a fiatal csemeték sudáran lengtek, egyszerre szánalmas alakot öltött. Dőltek, dőltek, egymás után dőltek ki azok a rugalmas, eleven fák. A katonák nem elégedtek meg ennyivel, ahonnan kifordult a gyökér, tovább ástak. János illő távolságból szemlélte, mit csinálnak. Talán megőrültek?

Hullákat kerestek. Kecskeméten valaki följelentést tett, hogy a tanyavilágban eltűnt orosz katonákat ide temették. Az illető megnevezte Páter Ferencet, aki egy ideig a környékbeliekből szervező-53 281 E-