Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Vezér Ferenc: Minden élők útján

ségben, mintha abban a pillanatban véget érhetne a háború, és nem lenne tovább semmi értelme annak a sok durvaságnak.

Késő este szállt le a katonavonatról. A vasutas mintha nem hitte volna, hogy visszatért.

„Nos?” — bámult a szerzetesre, még a tárcsáját is elfelejtette fölemelni, mire a távolból egy üvöltés visszatérítette, s szabad jelzést adott a Kecskemét felé induló vonatnak.

„A garázdálkodó katonák megfékezésére megszervezzük a polgárőrséget. Ha tud olyan emberről, aki hajlandó lenne közreműködni ebben...”

„Hogyne, hogyne!”

A szerelvény régen kihúzott, s a szerzetes sem maradt tovább ennél a szónál. Elindult a sötét úton, ahol a falun túl a szentkút csordogált, s ekkor eszébe jutott, amikor Kecskemétről gyalog zarándokoltak oda a diákok. Végre megérkeztek, leheveredtek, és fájdalmasan emelték fel fölhólyagosodott talpukat. Erre összegyűjtötte őket a kút körüli fűbe — szeptember eleje lehetett, Kisbol- dogasszony napja —, levettette velük a cipőt, s aztán arra biztatta a fiúkat, dugják a lábukat a szentkút kifolyói alá. „Hogy megenyhült a fiúk fájdalma a friss víztől”, s ezzel az emlékkel sétált tovább a szerzetesház felé, és nem félt attól, hogy bárki rátámad a sötétben.

Másnap bement a faluba, megkereste a tanítót: kiket ajánl a polgárőrségbe, s megmutatta a hivatalos iratot. Mindjárt akadt néhány férfi, aztán már velük kereste föl a tanyaközpontokat.

„Helyre kell állítani az élet- és vagyonbiztonságot, ez az orosz parancsnokság kívánsága is.”

Őt választották meg vezetőnek. Kénytelen volt elfogadni, nem ismerte ezeket az embereket, kiben bízhatna meg? Arra is gondolnia kellett, a megalázottság és az indulat nehogy hatalmi igazolást kapjon, mert ezzel csak elmélyítené a rosszat.

Egy-két napon belül már hatvanan voltak. Járőrcsoportokat szerveztek, s azok naponta jelentést tettek Páter Ferencnek. Az emberek között akadt egy értelmesebb, határozottabb férfi. A szerzetes később őt kérte meg, vegye át az irányítást. Tóth Illés családját nem érte támadás. „Higgadtan, türelemmel. Rendet, de nem erőszakot. Az erőszak erőszakot szül.” S úgy látta, ez az ember megértette a világos szavakat. Megállapodtak abban, rendszeresen beszámol neki, mi történik a környéken.-43 261 E-