Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Vezér Ferenc: Minden élők útján

a fű, egy-egy rovar ugrott odébb — „hé, fiú, hová rohansz!”, de ő nem hallotta ezt a hangot, nem akarta meghallani, csak el, el, mi­nél messzebbre, nem tudta, hová, sértettségével és fájdalmával el­futni valami igazságba. A nagydiákok hosszabb lépésükkel, nagyobb erejükkel hamaro­san utolérték. A szalézi atyák velük hozatták vissza az elmenekült kisdiákot. A nagyfiúk kézen ragadták, nem bántották, nem mond­tak neki semmit, egyszerűen csak végrehajtották az atyák aggódó hangjából előtörő utasítást: „Hová szalad ez a gyerek? Hozzátok vissza.” Hirtelenszőke fejével ott ült a prefektus szobájában. A nevelő­tanár szerzetesi ruhája szélesen hullott alá a férfi erős derekán, elő­vett egy cigarettát az asztalon álló fémdobozból, s miközben rá­gyújtott, fejét kissé hátrahajtotta, úgy szippantotta az elsőt. „Mondd, fiam, miért tetted ezt?” A gyerek alatt megroppant a vékony lábú szék, talán olyan vé­kony volt, mint az ő lába. „Hallgatsz, pedig biztosan volt valami oka.” „Igen, volt.” „És elmondod nekem?” „Valami fájt...” „Nem jól érezted magad...?” A szerzetes a következő szippan­tás után megnézte az ujjai közé szorított cigaretta parazsát, mintha éppen ez volna a legfontosabb dolga. S olyan arcot vágott, kedve­set, egyszerűt, amely hirtelen ismerőssé vált a fiúnak, ismerőssé, nagyon is ismerőssé, emlék-ismerőssé, vágy-ismerőssé, apa-isme­rőssé. Már nemcsak a mostani cigaretta illata szállt fel a szerzetes szobájában, hanem a bútorokba hosszú évek során beivódott ren­geteg dohányfüst is. Az apja ült így odahaza olykor, kezében a sodrott dohánnyal, ha nyugodt volt a nap, s nem feszítette valami gond; a gyerek el sem tudta képzelni a maga lassan szerteterülő ér­telmével, miféle gondja lehet egy fölnőttnek, különösen az apjá­nak! — hiszen fölnőtt akaratával elrendezheti a világ valamennyi dolgát. így gondolta a gyerek odahaza Szaniszlón - a nagymama me­gint felsóhajtott: „Nem szégyellik Sanislaunak nevezni Szaniszlót! Micsoda világ az ilyen, micsoda!” Fia odaszólt neki, a maga türel­-43 255 K-

Next

/
Thumbnails
Contents