Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Vezér Ferenc: Minden élők útján

emlékeztetett. Széles út vezetett a szentkúthoz, ahonnan a zarándokhely a nevét kapta. A tanyát — nevezzük így — magas fák vették körül, közöttük a faluig lehetett látni, ahonnan az a bizonyos utolsó szerelvény elindult. A vasutas hazasietett, mindenki megvan, hordta körbe mohón a tekintetét, s ettől kissé megnyugodott, de tudta, nem maradhat sokáig otthon. Ha megérkeznek az oroszok — és már semmi kétsége nem lehetett efelől —, talán éppen azért végeznek vele, mert elhagyta szolgálati helyét. Egy-két nap, vagy csak egy-két óra, és ezek az ismeretlen emberek veszik át a vasút irányítását, ők intézkednek, s neki nem marad más feladata, mint hogy állítsa a váltókat, és szabadot jelezzen az éppen induló katonavonatnak. A némaság, amely beborította a síneket, kilo- méterhosszan nyúlt el a láthatatlan és ezáltal végtelennek képzelt messzeségbe, hány vonatkerék csiszolta fényesre a síneket, de árván maradtak, mintha minden elveszítette volna az értelmét; megszakadt valami a világban, s ennek a szakadásnak, mint minden fájdalomnak a csöndjében érthetetlenné és fölöslegessé váltak a dolgok.

Páter Ferenc a végigforgolódott éjszaka után — hajnal felé súlyos, mély álomba merült, s nyilván ez segített — meglepő frissességgel végezte a reggeli imádságot. Szinte örült, hogy nem kell már aludnia, fölösleges tétovázással tölteni az idejét, cselekedni szükséges, s az imádkozás a leginkább cselekvő magatartás. Hatása átteqed minden egyéb tennivalóra, kiemeli azokat az esetlegesség értelmetlenségéből.

„Na, Könyves testvér, vajon felébredtek-e már a vendégeink?” — és összecsapta a kezét, végigdörzsölte a tenyerét, s ezzel a lendülettel nekiállt, hogy elkészítse a reggelit. Bár nem rendelkezett háborús tapasztalatokkal, mégis tudta, a legnagyobb hiba lenne, ha elrejtik az élelmiszerkészletet. Úgyis rátalálnak, s a valóságosnál nagyobb fontosságot tulajdonít neki az ellenség: összeesküvést, sőt támadást lát benne, árulást, hazugságot, veszélyt. S a katona, ha veszélyt érez, azonnal a fegyveréhez nyúl. Hiszen ez az ő egyetlen érve.

Páter Ferenc úgy döntött, minél több és könnyen látható helyre osztják szét a rendelkezésükre álló élelmet. A katonalogika a sok kis, szertelévő lisztes zacskót, itt-ott heverő néhány paprikát, morzsolt kukoricát, elhullatott zöldséget, káposztát képtelen egyet43 242 K-