Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Vezér Ferenc: Minden élők útján

otthon maradottak sorsa?” Az aggodalom verejtékbe borítja a testet és összegyűri a lepedőt.

Páter Ferenc visszafordult az ablaktól, teste megremegett az éjszakai hűvösben, visszabújt az ágyba, forgolódott: „és mi lesz, ha...?” — s nem fejezte be a mondatot. Nem fejezte be, mert nem tudta befejezni. Imádságnak gondolta, de az ima végtelen. Kifolynak belőle a szavak, s ott marad a szavak nélküli, szavakon túli állapot.

Két asszony még az éjszaka elindult hazafelé. Nem bírták tovább. „És otthon? Mi lesz velük?”

Nem ismerték egymást. Fölkeltek, puha léptekkel, hogy ne za- vaiják a többieket, akkor pillantottak csak egymásra, amikor mindent elrendeztek maguk után és kiegyenesedtek — fölösleges volt minden kérdés. A kórus lépcsője halkan nyikordult, a templomszobrok árnyékai levetették magukat a templomhajó kőpadlójára, nem volt ebben semmi félelmetes. Amikor elértek az utolsó padokhoz, visszafordultak, térdet hajtottak és keresztet vetettek, s mintha ez lenne a legtermészetesebb, elindultak kifelé, az udvaron át neki a földeknek, amerre a tanyájuk volt. Nem ugatott a kutya, pedig észrevette őket, a két asszonynak meg eszébe se jutott, hogy féljen az éjszakai sötétben. A távolban még csak világítórakétákat se lőttek fel, pedig napok óta mindig fénylett az ég alja keleti irányban, odafönt a magasban szétrobbant a vékony fénycsóva és beterítette a vidéket, mintha meg akarta volna mutatni, mit kell látnia az embernek.

Nem féltek, hogy valakivel találkoznak az úton. Attól se tartottak, hogy eltévednek. Egy darabig közösen mentek, aztán elváltak, egyikük a bokrosi tanya, a másik a nyáras felé vette az útját. Haza kellett menniük, s az ösztön kioltotta a félelmet.

A többi nő sem aludt, látták a távozókat, de nem szóltak. Leginkább talán csak a fiatal lányok tudtak álomba merülni, mert nekik nem volt más féltenivalójuk magukon kívül. Az önféltés mindig elviselhetőbb, mint a másokért érzett aggodalom.

Ilyen nyitott szemű éjszaka után érkezett el a következő nap.

Az alacsony építésű, szürke kolostor beleilleszkedett az alföldi tájba, a templom sem emelkedett ki nagyszerű stílusával vagy arányaival. Nehéz is lenne templomnak nevezni, inkább kápolnára-EJ 241 K-