Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)
Boldog Özséb: Sziklák alatt
ban Isten, akkor mindenhol lakik, az utcán, a piacon, és abban a házban is, ahol apja nemrégiben annyit szenvedett. Igen, most értette meg: apja saját gondolatától szenved, és képtelen szabadulni tőle. Mit tegyen? Hiszen ő is szenved. Minden lépéssel jobban, ahogyan távolodtak a piactól, s otthagyta azt a fiút, a nagy barna szemeivel: úgy nézett, mint a gyerek, ahogyan ő, de abban a nézésben volt valami más, amit nem értett, csak azt tudta, ezt nevezik szomorúságnak. S hirtelen apja szemében, ahogyan oldalról felpillantott, ugyanazt látta. „Talán az én szemembe is beleköltözött?” Miként mondja meg, hogy szeretné, ha azt a fiút és a szüleit... — hogyan lehet ezt mondani? — ...megvásárolná apja. „Megvásárolná, mint bármilyen más portékát, a Keletről hozott színes ke- limeket, vagy azoknak a szürke ruhába öltözött embereknek a fonott kosarát? Ugyanúgy a fiút és a szüleit.” Az apának, úgy emlékezett, lecsorgott az arca. Minden a helyén volt, az izmok, a bőr, mégis, azt látta, reménytelenségtől csorog az arca. Az anya meg a mellébe szorított mindent. Özséb arra gondolt, bármi történjen is velük, ez az asszony mindig megcsókolja a fiát, vagy elég egy érintés, hogy „itt vagyok, kisfiam!” — őt is szereti az édesanyja, de náluk örökké hideg van, s talán ez a fagyosság akadályozza meg az anyját, hogy odajöjjön, amikor szeretné, s azt mondja neki: „Itt vagyok, kisfiam!” „Apa — fogta meg a kezét —, álljunk meg egy kicsit! Kérdezni szeretnék valamit.” Mögöttük a vízben csobbant valami. „Rablás” — mondta az apa. „Micsoda?” „Most rabolt a hal. így szerzi meg az élelmét.” „És mit rabolt?” „Egy másik halat.” Özséb nézte a vizet, a rablás helyét, de már csak a vízkarikákat látta. S egyszeriben mintha megértett volna valamit — mintha megértette volna, hogyan is van ez. „Az egyik megöli a másikat? Azért, mert az idő gonosz kígyó! Ha nem lenne idő, a rabló halnak nem kellene megennie a másikat, mert nem éhezne. Azért éhes, mert telik az idő. Ha nincs idő, minden életben maradhat, egyszerűen csak van; a fiút nem viszik el szüleivel valahová, azért,-S3 21 K-
