Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)
Fráter György: Az idők ereje
megszűnik minden önállóság, de csak látszólag — alkalmas pillanatban én vagyok az, aki visszaállíthatja Erdély önállóságát. Magamra veszem a fölszámolás keresztjét, hogy a látszatkirályság helyébe a nagy európai birodalom tekintélye és ereje lépjen. Akkor a szultán is úgy viszonyul majd Erdélyhez, mintha közvetlenül a császárral állna szemközt. Mert jól tudja Szulejmán, Ferdinánd adófizetése dehogyis jelent behódolást! A nagyhatalom, az erő egyszerű taktikai gőgje.” A következő napokban udvari bált rendeztek. György barát ösz- szehúzta magát: már megint egy bál. „Hányadik dance macabre? Hányadik haláltánc?” S a bálteremben nem emberi arcokat látott, hanem zörgő csontokat, kimerevedett vihogásokat, idéden szel- lemijesztéseket. Hát ezt jelentené a bál? Halálba fullad az öröm, a szórakozás? És Izabella? Mostanra teljesedett nővé. György barát röstelke- dett, ahogyan sorra vette ennek a nőiességnek a szempontjait, „No, de az én koromban már megtehetem... Ha csenevész is, mint írták róla, mégiscsak egy életörömöt kereső fiatalasszony. S ezt meg kell értenem. Szórakozni akar, élni, nem pedig komor udvari emberek között tűrni és hallgatni, hogy mindig háborúról, félelemről és pénzről, leginkább persze annak a hiányáról folyjék a szó. S az sem valami szívderítő, hogy oly gyakran kell engem láta ma. Izabellát nem találták kimondott szépségnek, de fiatal természetében mégis ennek igézetét hordta. S annál inkább föl lehetett ismerni ezt rajta, minél hosszabb ideig nézte valaki. Bár mégiscsak illetlenség a király anyjával szemezni. Csak ne lenne annyira hirtelen érzelmű! Szóval bálra készültek az udvarban! „A nyomorúság bálja, már megint a nyomorúságé...” A barát tudta, a királyné ellenszenvvel viseltetik iránta, sőt — nincs ebben különösebb túlzás — gyűlöli. S mégis meg kell kísérelnie, hogy elnyelje rokonszenvét, s aztán lemondassa fia nevében. Hét éve ez volt már György barát taktikája — mi más lehetett volna? —, s Ferdinánd mostani lépése csak megerősítette ebben. A kiskirályról és édesanyjáról méltóképpen gondoskodik, Oppeln és Katibor birtokára, valamint Szepesváralja átengedésére gondolt — kellő évjáradék kíséretében —, ennek fejében Izabella lemond Já-a 189 E-
