Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)
Fráter György: Az idők ereje
nos Zsigmond magyar trónigényéről, „elvégre egy hercegi cím sem rossz, s ha úgy alakul a helyzet, onnan még mindig vissza lehet térni...” Mindent a lehetséges nem és a lehetséges igen tartományában kellett tartani. A legtehetségesebb mutatványos is belerokkan ebbe előbb-utóbb. De a hűség és a becsület! Akkor hátjöjjön a tánc! György barát cellájában — egészen komikus — pálos szerzetesi ruhájában néhány tánclépést tett. Ügyedenül, termeténél fogva esedenül, de legalább ennyi előkészületet tett az esti találkozásig! A dísztermet felcsinosították. Akadt étel és bor is szépen — „ezt is ki kellett gazdálkodnom”, nézett körbe a barát, s Izabella még mennyi viháncoló kényességét párnázta ki a kincstári tartalékból. „Ha ez ennyibe kerül, arra kevesebb jut, de ha megérkezik időben a követelésem...” Mindig csak számolt. Mennyi ha és mennyi de. Most meg ráadásul táncolnia kell, s amikor a királyné már jól érzi magát, a tánc forgatagában netán el lehet fogadtatni vele a lemondás gondolatát. „Nos, már megint szép estém lesz! Uram, ez fölér legalább egyheti zsolozsmával.” György barát rutinos táncos volt. Már ami a politikai kísérleteket — és a kudarcokat illeti. Nem ez volt az első alkalom, hogy meg kellett békítenie a királynét. Amikor Gyaluban ugyanilyen szellemben egyezkedett Ferdinánddal, igaz, a hercegi birtokok mellé „csak” évi tizennégyezer aranyforintról esett szó, Izabella, megtudván a hírt, hangosan szitkozódott a barátra, ajtócsapkodással tiltakozott, árulás, árulás az ő fia, a király ellen! — és felháborodásához mindig talált az urak közül társaságot. Az „áruló” kifejezéstől György barát nem rendült meg különösebben. Hallotta ezt már jó néhányszor Truppay Györgytől, az ő amolyan udvari szókimondójától. Amikor Utyeszenovics még hadnagy volt, ez a Truppay a beosztottjaként harcolt, aztán egy alkalommal úgy megsebesült, hogy attól kezdve nem volt beszámítható. György barát maga mellé vette, gondolván, sosem a jámbor bolondoktól kell félni, hanem a normális gonoszoktól. Mert azok az igazán veszélyesek. S mint valami időjárásjós, kiáltozott Trap- pay összevissza. Egyedül talán György barát figyelt rá, mit mond.-53 190
