Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Fráter György: Az idők ereje

ez, hanem szerétéiből vállalt lemondást. S akkor a boldogtalansá­got egy magasabb rendű boldogság tölti ki. Olyannyira összekuszálódtak a hatalmi viszonyok, hogy egyre töb­ben veszítették el mértéktartásukat. Az árulók barátokká váltak, a barátok árulóvá, barát a barátot nyakazta le, ellenség az ellenséget, s minden variációs lehetőség előfordult, mindenki ott fosztogatott, ahol tehette — szép kis élet, vigyorgott az önérdek, György barát kínjában csavargatta a savanyú rím-szavakat, s ezen az estén azt érezte, immár képtelen áttekinteni a játékteret, túl bonyolult, túl­ságosan zavaros, s már olyan, szendén riasztó gondolat is az eszébe jutott: Istenem, milyen szép lenne ez a világ ember nélkül! Levelet írt Antal atyának Sajóládra. Jó volt visszagondolnia szer­zetes testvérére, az egyszerűség és egyértelműség eleven meg­nyilvánulására. Hány éve már ennek? S azóta sem került szembe senkivel, hogy ne kellett volna taktikáznia. Vajon mire gondol a másik; mert amit mond, azok szavak, de mi húzódik meg mögöt­tük, mi a lényeg? „Nem bírom, elfáradtam.” Sercegve formálódtak a betűk: „Szeretett Antal testvérem!” Ó, mennyi egyszerűség, mennyi közvetlenség, mennyi szeretet. Ugye, jól vannak? Jut minden napra elegendő falat, nem bántja-e őket semmi betörés: akár a sajátjaiknak hitt vagy ellenségesnek vélt katonák részéről? „Meg kell őriznünk lelkünket jobb időkre.” Leejtette az írószert. „Meg kell őriznünk lelkünket jobb időkre.” Ha képes rá, sírt volna. De már elapadt benne minden érzelem- csordulat. „Talán azért, mert túl sokat éltem — vagy túl keveset?” Antal testvért arra kérte, ha erőfeszítést vagy lemondást kíván is részükről, segítsék meg a kolostor környékén élő népet. Maga is így cselekszik Erdélyben; bevallotta, sokszor visszacsempészi a pa­rasztoknak a nem sokkal korábban behajtott adótermény egy ré­szét. „Látványos a végrehajtás, egyszerű a segítség.” Kérte, ha válaszolnak, számoljanak be az ottani élet minden ap­ró részletéről, hogyan kelnek, hogyan imádkoznak, hogyan dol­goznak, mekkorára nőtt a fű, a lovak és a tehenek jóllakottak-e? 183 K-

Next

/
Thumbnails
Contents