Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Fráter György: Az idők ereje

alkotni egyes tételek igazolására, vagy éppen cáfolatára — de nem sokat ér. Egyeden tény sem változik meg az eszmék hatására.

A király haldoklik. El kell hinnünk, Zápolya János ebben az állapotban nem taktikázott, nem folytatott politikai sakkjátékot, nem ácsolt hatalmi emelvényt sem maga, sem a fia számára.

Amikor az ember halni készül, lemosódik az élet minden kisszerű — bármilyen nemesnek, fennköltnek, erősnek gondolt, de mégiscsak kisszerű — körülménye. A tét ugyanis áthelyeződik — igen, a nem ismert tartományba.

János király önmagáért nem kívánt hatalmat, sem magának, sem a fiának. Azt szerette volna, hogy valami boldogság jusson az újszülöttnek. S a boldogság semmiféle összefüggésben nincs a hatalom birtoklásával; ő már csak tudta.

Csakhogy — és ezt értette meg a barát, ha ilyen nyilvánvaló módon nem is került szóba köztük — a hatalom, ha valóban az, nem önmagától való dolog, bármennyire förtelmesen küzdenek is érte és szörnyűségesen uralják; a hatalom, s ebben az utolsó órában minden érdek nélkül hitt benne János király, a hatalom küldetés a történelemben.

S a küldetésnek meg kell felelni. Ez már nem a választás, hanem a kötelesség kényszere. A történelemnek megfelelni — valami nagyobb igazságnak engedelmeskedni.

Ilyen módon az egyén mindig egy nagyobb cél és akarat kifejezője.

De hagyjuk a történetfilozófiát!

A halál végül is nem drámai — egyeden esetet kivéve, ha éppen velünk esik meg.

János Zsigmond csecsemő minderről semmit nem tudott. A csecsemők természete szerint a látómezejébe kerülő valóság egyes részeit sem tudta még megkülönböztetni egymástól, ez majd néhány hónappal később kezdődik.

Izabella — anyai ösztönét szolgálva — gyermekére figyelt, igen, az apja... a király... ó, meghalt... Hogy szerette-e a nála jóval idősebb, apja korabeli férfit, akinek összes életereje kellett, hogy megszülessen a kicsi, nem tudhatjuk. Talán a királyné sem tisztázta érzelmeit. S nem is volt szüksége erre, az ösztön lépett elő a maga létjogosultságával.-3 172 E-