Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Fráter György: Az idők ereje

„Az élet csupaszságára kell törekednünk — mert az élet végső lényege az egyszerűség.”

Nyár, hőség, odakint habzott az élet. Mégsem sodorta ez fájdalomba a két férfit.

„Tudom, hogy nem fog becsapni, György barát. Körülöttem mindenki álnok volt, lesték, szakítva szürcsölték az érdeküket. De hagyjuk ezt, szavakkal úgysem lehet megvasalni a tetteket.”

Egyre fogyott János király ereje. Az ablak elé eresztett függöny szárnyai között Zápolya a mezőre látott, és mintha annak illatát érezné. De ez már inkább a távozó élménye.

„Köszönöm...”

„Addig maradok, ameddig királyom óhajtja.”

„Nem vagyok egyedül. Isten és a fiam között feszülök.”

A tudás... - mit gondolunk a tudásról? Az élet sajátossága, hogy hiába minden előlegezett — tehát feltételezett — tudás, a valódi ismeret, a dolgok igazi megtörténte akkor következik be, amikor részeseivé, alanyaivá válunk az eseményeknek. A halálról semmit nem tud, aki nem haldoklik - ő is keveset, amíg végképp oda nem ér. Mert a haldoklás nem halál. Az élethez tartozó szép dráma — a halál előföltételezett romantikája; szenvedéssel, fájdalommal.

Az átélés maga a tudás. Hiszen az élet — cselekvés.

Nem volt szükség arra, hogy a két férfi politikáról beszéljen egymással, a szőkébb magyarhoni és európai erőviszonyokat mérlegelje és értékelje — nem, megtették ezt már jó néhányszor, s mindig ugyanarra az eredményre jutottak: a mozgástér korlátozott, nagyon is korlátozott, külső hatalmakra támaszkodni hiú remény, miközben mégis azok határoznak meg mindent. Nem támaszkodni, hanem viszonyulni, ez az egyetlen lehetőség. A belső, viszonylagos békét akkor lehet megteremteni és megőrizni, ha a külső erők között sikerül megteremteni az egyensúlyt.

Ennek a bölcsességnek a megszerzése nem kívánt túl nagy áldozatot tőlük. Rá kellett pillantani a térképre, s nyilvánvalóvá vált, az Oszmán Birodalom föltörekvő, életképes hatalom, míg a vele szemben felsorakoztatható egyetlen császárság erjed — erkölcsi életerejében erőtlenedik. S ezt a történelmi valóságot tudomásul kellett venni. Népek és kultúrák fölemelkednek, mások éppen hanyatló ágba kerülnek. S hogy mi adja meg az egyik erejét, s mi okozza a másik bomlását? Ezen már hosszan lehet vitatkozni, elméleteket-a 171 a-