Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)
Boldog Özséb: Sziklák alatt
A víz mellett haladtak, széles és nagy volt a partja, nyáron leapadt a folyó, mintha ki akarna száradni, rothadásnak indult kagylók hevertek szanaszét, bűzük összekeveredett a meleggel, alig lehetett elképzelni, hogy a víz egyszer még a szigetet is veszélyeztette, azt a földdarabot, amelyet most csöndesen folyt körbe a folyó vékony ága. „Mennyi halál — bámulta a gyerek a kagylókat —, ha meghal az apukám és az anyukám, ők is így fognak bűzleni? És egyszer én is?” Érezte, amint apja erős, széles tenyere a vállára nehezedik, s továbbirányítja a hangoskodó emberek között. „Dejó, istenem, de jó!” Milyen régen nem fordult elő, talán még soha: az érintés, amely összekötötte őket, s a gyerek úgy érezte, apjának most legalább annyira szüksége van rá, mint neki a mellette hatalmasakat lépdelő kolosszusra. Amelynek nekitámaszkodhat, s erről a helyről nyugodtan szemlélheti a világot. Később elfordultak a Dunától, a Szent Lőrinc-templom mellett jobbra kanyarodtak. A gyerek szemközt, távolabb a királyi város piacát látta, emberek, zsibongás, sátrak, földre terített gyékények, rajtuk mindenféle portéka, állatokat is hajtottak oda. Kíváncsi lett volna erre az életre, de apja nemigen törődött a körülötte folyó eseményekkel; vitte magával, mintha csak annak bizonyosságát akarta volna megmutatni neki, amelyet ő követ, s fiának is ezt ajánlja. A gyerek legszívesebben belekapaszkodott volna: apa, hová megyünk, s miért szorítasz olyan közel magadhoz? „Örülök, de nem értem. Szeretném tudni, amit te tudsz, látom arcodon a feszültséget — nem is tudom, mi az: feszültség, félelem, bizonytalanság vagy tehetetlenség?” Nem beszéltek az úton. Amikor betértek az egyik díszes, gazdagon rakott kőházba, a fiúcskát egy szolgáló gondjára bízták, amíg a felnőttek beszélgetnek. S azok bevonultak a belső folyosóról nyíló terembe. „Mit szeretnél, gyerekecske? Játszani?” A fiú nem értette pontosan, mit jelent a játék, de nem volt kedve, még kevésbé mersze kérdezősködni felőle, inkább hallgatott, csak fejével intett a piactér sokasága felé. Oda szeretne menni. S mivel a szolgának meghagyták, teljesítse a gyerek kéréseit, ha ^ 16 ^
