Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Fráter György: Az idők ereje

dolára erővel rálépni, mert a vízen könnyen kisiklik a láb alól. Ugyanakkor ősi igazság, hogy vízen csak hajóval lehet közlekedni.”

Zsigmond lengyel királynak elismerte képességeit, ám ő kívül esik azon a téren, ahol a nagy európai játék folyik. György barát elővette a sakktáblát, nemigen ismerték ezt a szenvedélyét, hogy leginkább egyedül szeretett játszani: egyszer a fehér bábukat mozgatta, aztán átment a fekete oldalra, s onnan igyekezett kivédeni a fehér támadást. „Felség - és előretolta mindkét szín gyalogjait a király és a királynő elől a középső mezőig —, hogy mi történik az egész táblán, leginkább ezen a négy kockán dől el. Mások beleszólhatnak, de az egész játék súlypontját ez adja meg” — bökött középre. „Zsigmond király, földrajzi helyzetéből adódóan, soha nem léphet ezekre a mezőkre.”

Aztán kissé megemelte a kezét, hangja ugyanolyan szálkás, szenvtelen maradt: „Van itt még valaki, aki ugyan nem a tábla központi mezőin áll, de mégis befolyásolhatja a játék végkimenetelét. S miért? Nos, ez kissé különös. A személyében rejlő erő nem azokból az egyéni adottságokból ered, mint Károly császár esetében, hanem annak a birodalomnak az általános eszméjéből, amelynek az élén áll.”

János király a nagyon figyelő ember zordra húzott arcával tekintett a barátra.

„Szulejmán szultán, róla van szó.”

György barát ezután arról beszélt, a Török Birodalom, „ne vegye felséged hittagadásnak részemről, felfelé törekszik, olyan szakrális erővel rendelkezik, amelynek mi mostanában híjával vagyunk. Bűneink elgyöngítettek minket, kifáradt a hitünk, formálissá vált, külön akarunk gondolkodni és hinni a földi életről és a paradicsomról. Mintha csak két fiók lenne, s mikor melyiket húzzuk elő. Ők ezzel szemben csak egyetlen fiókot ismernek. S ez nagy erő, még ha Istent tévesen fogalmazzák is meg.”

Miket beszél ez a barát itt összevissza? De aztán a király számára könnyebben érthető gondolatok következtek.

Két meghatározó tényező - „meghatározó erő” — a térképen Károly császár és Szulejmán szultán. A velencei dózse annyiban, hogy a tengeri hatalomról és a hitelezőről tudomást kell venni, de semmi több. „Mindenki más ennek megfelelően mozog.”-53 129 K-