Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Fráter György: Az idők ereje

den túlzástól és érzelemtől mentes hangján leintette őket: „Na, de uraim!” S ennyi elég volt, hogy elhallgassanak.

Kiszimatolták volna, miért ragad meg a király ebben a jelentéktelen kolostorban? Mert erősségnek aligha nevezhető, s politikai és hadi szempontok sem indokolták a maradást. De nem kaptak választ sem a királytól, még kevésbé György baráttól. Szinte közömbösnek mutatkozott a király jelenlétével, a katasztrofális hatalmi-politikai helyzettel szemben. Nincs köze hozzá, kívülálló, s véleményét, ha van, jól elrejti, mint aki már lehántotta magáról az élet akarás-köpenyét, és ettől kezdve szinte nyegle fölénnyel tekint a körülötte izzadtan küszködőkre.

Végighallgatta a király helyzetelemzését az ország állapotáról: ki merre húz, ki tart Ferdinánddal, kire számíthat ő, milyen belső meghasonlással kell szembenéznie, s hogyan befolyásolja helyzetét a szélesebb európai politika.

János királyt már-már idegesítette, hogy a barát nem szólt semmit. Akármit mondott, a pálos szerzetes rámeresztette göndör fekete haja alól a tekintetét, s nem tudta, pillantása megértést, szánalmat vagy éppen lemondást mutat-e.

Egyszer csak megszólalt a perjel: „Királyom, látott-e már olyan négyes fogatot, amelynek lovai négy irányba húzzák a szekeret? Tudom, egyszerű, talán naiv a kép, amellyel szeretném megvilágítani a jelenlegi helyzetet, de most talán a legegyszerűbb magyarázat visz közelebb a megoldáshoz. Mert nem kérdés, cselekvésre van szükség. Csakhogy mi mozgatja a cselekvést, a tettet? Egyéni érdek, csoporthaszon, vagy valami több? Mert ha megragad valaki az előbbinél, nem jut sehová. Kitapossa az ingoványos talajt, és elsüllyeszti önmagát. A halász hálójának hasonlatával ugyanezt akartam mondani. Képes-e a király — jelképesen — fogával és ujjaival a szinte átláthatatlan fonat legfontosabb pontjait összefogni, s akkor a háló kiterül, vagy nem, s akkor belegabalyodik, s önmaga foglyává válik. De ezt már mondtam.”

György barát ezen az estén — jó vastag kocsisgyertyát helyeztetett a tartóba, amely hosszan égett, nem kellett félniük, hogy elfogy a faggyú és sötétség borul rájuk — kissé felnyírt modorban, de hát ő már csak ilyen volt, előadta, hogyan látja a kialakult helyzetet. A király előbb unalmas szójátéknak vélte, elvégre ő ismeri igazán a hatalom természetét, a politika ösvényeit, ki meri őt ki-43 126 B-