Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)
Fráter György: Az idők ereje
A királyt a végén már idegesítette a részletező okfejtés, okoskodásnak tartotta, különösen, hogy a rivális uralkodó — „az a nyomorult Ferdinánd” — a nyomában volt. „Látni kell, melyik pillanatban melyik szálat kell meghúzni, vagy éppen megengedni, hogy a háló működjön.” Nevek és föltételezett szándékok röpködtek. Előkerült Ferenc francia király, Károly spanyol Habsburg, a pápa, a velencei dózse, Zsigmond lengyel király és persze a szultán neve. „Az ő szándéka az... Károly császár valószínűleg azért köt szerződést... ha Ferenc király a déli területek fölött megszerzi a hatalmat...” János király nemigen élvezte ezt a játékot. Megoldást szeretett volna találni. „Királyom, nincs megoldás. Helyzet van, amelyet fönn kell tartani, a legjobb meggyőződésünknek és a reális erőviszonyoknak megfelelően.” „Perjel úr, hajlandó velem tartani? Szándékban és tanácsaival, mert mit is kívánhatnék egyebet.” Azért hozzátette még: „És cselekvésben — ha nincs más választás.” Fráter György már elhatározta magát. Mégpedig annak az igazságnak a szellemében, amely szerint az igazi boldogság az önként vállalt boldogtalanság. A ferences szerzetestől hallotta ezt, aki Szent Ferenc egyik kortársára hivatkozott. „Nem vagyunk okosabbak az idő haladtával; a legtöbb, amit tehetünk, hogy őseinkhez méltóan elég okosok leszünk.” De sem ezt, sem a korábbi gondolatot az igazi boldogságról nem osztotta meg a királlyal. Egyszerűen csak bólintott. A király egy hónapig maradt a sajóládi kolostorban. Micsoda időpazarlás, morgolódtak a hívei; kevesen voltak, nemigen hittek a király erejében és jövőjében, de ha egyszer odavetődtek mellé — így fogalmaztak - akkor maradnak, amíg nagyobb igazság meg nem győzi őket. Ez a filozófia eléggé siralmasan hangzott - leginkább János király szemszögéből. Számító volt, cinikus, ugyanakkor közönyös, különösen ha a magasabb eszmék felől nézzük. „Magasabb eszmék? Attól még senki nem lakott jól.” S György barát legyintett. Ilyen légkör uralkodott Sajóládon, leginkább kimondatlanul, s ha olykor magas hangra váltott a vita, a barát a maga száraz, min-a 125
