In memóriam prof. Dr. Leel-Össy Lóránt - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)

nos professzor úr 1985-ben, amikor az új épület megnyitásakor egyszerre 5 orvos érkezett az osztályára, az addig bevett szokásként fiatal orvosoknak megtanított cisterna punctiot már nem tanította, tekintettel arra, hogy bár igen egyszerű, de igen veszélyes beavatkozás volt. Professzor úr a neurológia és neuropatológia mellett erős pszichiátriai vénával is rendelkezett, amelynek mind a nevelésünkben, mind a betegek kommunikációjában igen nagy segítséget jelentett, a rendszeres betegbemutatások és megbeszélések folyamán gyakran tátottuk a szánkat, hogy milyen megoldásokat javasolt nem csak szakmai vonatkozásban, legalább annyira emberiekben. Rendben tartotta az osztályt, a nem szakorvosoknak minden ügyeletben este 7 órakor referálni kellett, ha volt probléma az osztályon, ha nem. Ugyanakkor az ügyeletes orvossal szombatonként végig ment a három emeleten és tartott orvosi vizitet.

Szakmailag minden ifjú neurológusok kongresszusán előadásokkal kellett szerepelnünk (amelyek során természetesen a budapesti orvosegyetem neurológiai professzora, dr. Csanda Endre szakmai véleményével színes csörtéket folytattak).

1992-ig tekintettel arra, hogy az épület neuro-pszichiátriaként funkcionált, a neurológiára beosztott fiatal orvosok váltásban 1-2 hónapra a pszichiátriára voltunk beosztva. Bár a két szakma szétválasztását akkoriban erősen támogatták, így utólag visszagondolva igen sok átfedés mutatkozott a két profil között. A későbbiekben is hasznunkra vált, hogy rendszeresen pszichiátriai profilon is kellett dolgoznunk. Akkoriban a tőlünk már tapasztaltabb orvosok részéről időnként némi bizonytalanság volt tapasztalható az elektrosokk terápiát illetően (RÉS), de a felmerülő kérdésekre a professzor úr megnyugtatóan válaszolt, miszerint ő megérte azt az erat is, amikor a RÉS újdonság volt, és mint ilyet kezdetben nagy ellenállás fogadta az altatásban végzett elektrosokkot, majd ahogy lenni szokott a következőkben szinte mindenkit ütre- hoppra megsuttyintottak. Az idő előrehaladtával az injekciós és tablettás pszichiátriai gyógyszerek kerültek túlsúlyba, de professzor úr intelmei szerint ekkor is gyorsabban tudtunk eredményes kezelést végezni egy-egy RÉS kezeléssel. A rendszeresen folytatott neuropatológiai gyakorlatokon és neuropatológiai délutánokon - amelyek többnyire a Lipót mezőn voltak, és igen gyakran külföldi előadók részvételével. A neurológiai szakma színvonalas működését jelezte, hogy nagy sikerrel rendezte meg professzor úr Esztergomban a Fiatal Neurológusok Konferenciáját. Professzor úr nyugdíjba vonulása előtt kérte működésének meghosszabbítását, amelyhez szinte minden követ megmozgatott, de állítólag akkor rendele36