In memóriam prof. Dr. Leel-Össy Lóránt - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)
tileg nem volt más választása, mint, hogy nyugdíjba vonuljon. A váltás után a megígért általa felajánlott szakmai segítséget rövid időn belül az új osztályvezető nem vette igénybe, így a Tatabányai Kórházba és a Miskolci Kórházba járt neuropatológusként. 1986-ban az ismét új orvosokkal bővülő csapatnak, az akkori neuropatológiai gyakorlaton résztvevő titkárnő a boncteremtől az osztály felé tartva (az osztályunkon dolgozókat, a kórház többi, nem ebben az épületben dolgozó, alkalmazottja, „gyakran hegyi embernek” nevezte), Irénke, elmondta, hogy az általunk már akkor csodált mind szakmai, mind emberi tulajdonságai miatt piedesztálra emelt professzor urat, „ ha ismerték volna szakmai fénykorában , akkor, hogy csodáltuk volna”. A polihisztor főnökünkről időnként más osztályokról,” aki a kezelt betegeihez hasonlít” és a szerteágazó medicinában nem tévelygő megnyilvánulásai miatt olykor” azt,” hogy hogyan műtsük meg nem akarja megmondani”, véleményt kaptuk. Hát a sokból, amiből még elővehetnénk, most csak ennyit. Reméljük ez is példamutatására emlékeztető és körvonalazza „jó orvosként is embernek maradni lényét”. Nem felejtjük! wr Leel-Ossy Lóránt számos tudományos társaság tagja, alapítója Magyar társaságok, egyetemek Neurológiai Szakmai Kollégiumi Tag 1978- 2002-ig MIÉT (Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társ).:vezetőségi majd szenátusi tag MIÉT Alzheimer Szekció (alapító tag és vez. tag.) Magyar Stroke Társ. alapító tag. Magyar Neurosonológiai 37
