In memóriam prof. Dr. Leel-Össy Lóránt - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)

lók majd 4 év múlva. Úgy éreztem jogosak a felvetései azon esetekben, ha valaki a műtőasztaltól megy el, de a psychiatriában, talán nem maradok le annyira.

(Az országgyűlési képviselőség feladása után isfőnökéhezfordult)

„Konkrét beszélgetésre is sorkerült Leel-Őssy professzorral. Ő elsők között volt, aki megtudta a döntésemet, hogy nem kívánok tovább képviselő lenni... A professzor úr elmondta, hogy lassan nyugdíjba készül, nem ajánlhat főorvosi helyet, de megadta volna a lehetőséget arra, hogy valamelyik budapesti Neurológiai osztályra bejárjak, ahol neki jó kapcsolatai vannak, és szinten tartsam magam”.

A szárnyai alatt felnövő és meglétté vált tanítványai Dr. Cserveni Zsolt és Dr. Hernádi Miklós ^ nevében: 1985-ben ismertük meg a professzor urat, amikor is fiatal orvosként jelentkeztünk osztályára felvételre.

Az 1968-ban a tüdőosztály helyére költöző neuro- pszichiátria a Dobozi út 14-ből a három emeletes új neuro- pszichiátriai épületbe költözött. Az épület tervezésében Leel-Ossy professzor úr tevékenyen részt vett, azt gondolhatnánk, hogy a kórház egyéb osztályainak dolgozók joggal tartották irigylésre méltónak

A professzor úr vizitéi alkalmával mindig megvizsgálta a betegeket, amely mint fiatal orvosoknak igen sokat jelentett, ugyanakkor az új betegeket, amennyiben járóképesek voltak, felvétele napján szobájában velünk együtt vizsgálta meg (természetesen előbb nekünk kellett beszámolni, hogy milyen eltéréseket találtunk, nem ritkán igazított ki, és mutatta meg a helyes reflexkiváltás technikáját). Abban az időben csak Budapesten volt CT elérhetőség, így professzor úr mindig hangoztatta, hogy amennyiben elérhető közelségbe került a CT vizsgálat, nehogy az legyen, hogy korrekt vizsgálat nélkül rögtön CT-re küldjük a beteget. Annak idején a professzor úrtól a lumbalis liquor vétel technikáját igyekeztünk ellesni, amelyben gyakran helyettese, az igen jó manualitásáról ismert dr. Illyés Melinda segítségére szorultunk és irányítása alatt végeztük, a myelographia és a percutan carotis angiographia vizsgálatokat. Megjegyzendő, hogy ez utóbbi a 80-as évek közepétől erősen háttérbe szorult, sőt kerülendő technikává vált. Saj35