Orvos sírok az esztergomi Belvárosi temetőben - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)

Előszó

II. évtől kezdve katonai szolgálatot teljesített a legkülönbözőbb helyeken. Dán fogságban fejezte be a háborút. 1956 őszén fogolyvonattal került haza és folytatta a tanulmányait 1200an indultak I. évben és 400-an kaptak diplomát 1961-ben. A katonaorvoslás, a szombathelyi röntgen és az esztergomi laboratórium között választhatott. O Esztergomot választotta, központi gyakornokként Gertner István mellett. Számos más munkával is megbízták. Besegített a kórbonctanon, 7 évig a szemészeten, átmenetileg a véradóban is dolgozott.

arista Gimnáziumba felvételt nyerjen. Kitűnő eredménnyel fejezte be a középiskolai tanulmányait. Először erdőmérnök szeretett volna lenni, de végül a Pázmány Péter Tudomány- egyetem Orvosi Karára iratkozott be 1943-ban.

1965-tól lett az esztergomi labor vezetője. Irányítása alatt nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy a kórház laboratóriuma az országos élvonalhoz tartozott. Úttörő jelentőségű munkát végzett az elektroforezissel, illetve a glikolizált Hb-al kapcsolatosan.

Angolul, németül és olaszul olvasta a korabeli szakirodalmat. Végtelen szakmai tudás és szerénység jellemezte. Soha nem törekedett tudományos babérokra, bár megalapozottan tehette volna. Megelégedett azzal, hogy az általa kitalált metodikákat mások használják és tovább fejlesztik.

Egy-egy érdekes laboratóriumi lelet fellelkesítette. Ilyenkor a fiatal klinikusok szájtátva hallgatták az egyes leletekhez fűzött tudományos eszmefuttatásait. Szerette a zenét. Szokol rádiója része volt a laboratóriumnak. Lemezeket gyűjtött. Kertészkedett és még a borkészítéssel is megpróbálkozott.

Egy kis ország, kisvárosának kórházában egy nagy ember élte köztünk az életét. Haragosa nem volt, konfliktusai sem voltak, sem kollegáival, sem betegeivel. Akik ismerték és bárhová elkerültek a világba Esztergomból, mindig a legna58