Pifkó Péter: Esztergom házszámozása 1777-1985 (Esztergom, 1985)

is. (Ez az 1777-es felmérésben nem szerepel.)

Az 1777-es összeíráshoz térképmelléklet tartozik, a- mely feltünteti a házszámokat, még a közölt jegyzék az utcák neveit tartalmazza. A két forrás összevetésével rekonstruálhat juk, hogy egyes városrészekhez mely utcák és házak tartoztak. Az utcák földrajzi helyét azonban már csak a házszámok és a teleknagyságok alapján az 1777-es térképről tudjuk azonosítani. Az 1820-as jegyzék adatait kiegészíthetjük az ebből az évből fennmaradt adóösszeírásból.

A házakat'állapotuk, minőségük szerint három osztályba sorolták. A szabad királyi város lakóházainak többsége másodosztályú volt. Első osztályú házakat találunk az első fertályban, a fő utcán, a Buda utcán. A harmadosztályú vályogviskók a szőlők alatt húzódó hatodik fertályban és a Tabánban sorakoztak. A lakások nagysága átlagosan 100 n.öl körül mozgott. 400 n. öl feletti házat az első fertályban is csak elvétve találunk. A leggyakrabban 100 n.öl alattiak a TI. fertály és a Tabán házai. A város legnagyobb háza a 355-ös számú (921 n.öl, a Fő piacon, ma Széchenyi tér) Kollár Antal egykori polgármester háza, amely ma is látható. A legkisebb az 380-as számú (15 n.öl) Fűz Mihály özvegyéjé, a Temető (Besze János) utcában.

Megállapíthatjuk, hogy legsűrűbben a IV. fertály lakott, de házanként 3-4 lakó elsősorban a VI. fertályban

10