Kórházigazgatók Esztergomban II. - Kolos füzetek (Esztergom, 2017)
LÉLEK ISTVÁN 1924. február 17-én született Sümegen, abban a házban, ahol Kisfaludy Sándor is meglátta a világot 1772-ben, A költő nevét emléktábla örökíti meg. Elemi iskoláit Zalaszentgróton járta ki, majd Bonyhádra került és itt érettségizett. Erdőmérnök szeretett volna lenni, de a háborús viszonyok miatt inkább a közelebbi Pécset választotta tanulmányai folytatásául. Itt a jogi és orvosi kar között választhatott. Az utóbbi mellett döntött és 1948. április 19-én avatták doktorrá. Az egyetem meghatározó élményt jelentett számára. Különösen hatottak rá Manszfeld Géza és Entz Béla professzorok. Bár a manuális szakmák vonzották, de III. éves medikusként Lábady (Műszer) Antal mellett segédkezett, és mellette szerette meg a belgyógyászatot. A végzés után ambiciózus fiatalként magánorvosi praxisban gondolkodott. 1950-ben azonban már egyértelmű volt, hogy a magánorvosi tevékenység nem jelentheti a jövőt egy kezdő orvos számára. Visszaemlékezése szerint Vácott ő alkalmazott először intratrachelális narkózist. 1959-ben került a Soproni Állami Szanatórium belgyógyászati osztályára. Addigra már 8 tudományos dolgozata jelent meg. A közeli Zalaegerszegen dolgozott akkoriban unokabátyja, Lélek Imre (1921- 1986) is. Kezdetben a pancreasszal, allergiával és hipertónia kérdéseivel foglalkozott, majd az arterioscelosis kutatása vált fő tudományos tevékenységévé. 8
