Kórházigazgatók Esztergomban II. - Kolos füzetek (Esztergom, 2017)

Ö rendezte meg Sopronban az első arteriosclerosis konferenciát.

5 évig dolgozott a leghűségesebb városban, majd az igazgatójával kialakult konfliktusa miatt először Tatabányára, majd Rajner János halála után Esztergomba került. Esztergomban Tábori Lajos volt az adjunktusa, Kopasz László és Donhauser Vera az alorvosa.

Alapvetően átalakította a korabeli kórház ( belgyógyászat) életét.

Állatkísérleteket végzett a kórházban, hyperbarikus kamrában élettani folyamatokat figyelt meg. Számos dolgozata és könyve jelent meg. 1966-ban lett kandidátus.

Az érelmeszesedés területén jelentős tudományos tevékenységet fejtett ki.

1966-tól 1970-ig a Kórház igazgatója volt.

Mint kórházi vezető átalakította a főorvosi kart. Karjai között halt meg Major főorvos korábbi kórházigazgató.

Kárpáthy László, Mátyus Lajos, Leel-Ossy Lóránt és Kiss Gyula az ő igazgatása alatt, sok esetben az ő támogatásával lett kórházi dolgozó. A Dorogi és az Esztergomi Kórház egyesítésével szűnt meg igazgatói megbízatása.

1979-ig vezette az I. belgyógyászatot.

Ezt követően pályázta meg a fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház belgyógyász osztályvezetői állását, és azt el is nyerte.

1979-től 1981-ig

vezette az ottani osztályt, amikor „váratlan dolog történt” az életében.

vallott erről 1995-ben:

„Ahogy említettem, soha sem voltam borítékos orvos és súlyos anyagi nehézségek

így

9