Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

id. dr. Prokopp Gyula élete

midőn az uszodából hazajött elmondotta, hogy a köz csatornánál dolgozó kubikosokkal beszélt, s azokat megkérte, hogy ha találnak régiséget, tegyék neki el. A fiúcska kezd eleven gyerek lenni..."

Irma szeretné, ha Gyula lejönne értük, és néhány napot ott töltene velük, addig Öcsi és Babica a Brenner nagyszülőknél tölthetne néhány napot. Hiszen a szezonnak már vége Crikvenicán, egyre kevesebb a vendég, és a változó időjárás miatt rengeteg időt töltenek a szobában.

Az öt hetes nyaralás-kúra sikeres volt, mert az utolsó orvosi vizsgálatok eredményéről Irma optimistán számolt be. Ducika tüdő-, szív- és veseműködése javult, csak otthon is figyelni kell rá.

1912 szeptemberében Irmát névnapjára (szept. 12.) férje kedves szavakkal köszönti fel: „Kedves Irmám! Mindenekelőtt közelgő névnapod alkalmából tiszta szívből minden jót kívánok, s azt hogy a gyerekekkel együtt megelégedettségben, boldogságban sokáig együtt, szeretetben éljünk, amihez adjon a Mindenek Ura, jó egészséget..." Irma így köszönte meg férje kedves szavait: „Édes Jó Uracskám! Köszönöm hogy rám gondoltál, majd ha már végre viszontlátjuk egymást kapsz érte puszit sokat."

Otthon Gyula egyedül küzd fiával, így panaszkodik rá: „Ami Öcsit illeti, általában meg vagyok vele elégedve. Pénteken éjjel /2 11 órakor el akartam verni. Ö és én is lefeküdtünk. Én olvastam az ágyban s midőn felkeltem őt megnézni rendesen le-e feküdt, harisnya a lábán nem volt, ing nem volt rajta, csak a nadrág volt rajta, s úgy meztelenül hasra gugolva aludt s teste egész hideg volt. Felkeltettem hogy vesse le a nad70