Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

id. dr. Prokopp Gyula élete

rágot, vegyen háló inget s feküdjön le rendesen, mivel meghüti magát. Vagy egy negyed óráig nógattam, de nem hajlott a szóra, mire behoztam a klopfolot s rá szolltam, hogy elverem, erre aztán levetkőzött s lefeküdt, de keservesen sírt. Másnap reggel a felkelésnél húzódozott, s mivel hosszas rángatásra sem kelt fel, egy pohár vizzel leöntöttem, arra aztán felkelt..."

Végül szeptember közepére az egész család újra otthon volt. Öcsi iskolába járt, Duci magántanulóként tanult az apácáknál.

A következő év, 1913 nyarán Irma két hónapra ismét Crikvenicára utazott, de már mind a három gyerekkel, remélve, hogy Ducika végre teljesen meggyógyul.

Gyula cseléd nélkül, egyedül maradt a házban, rengeteget dolgozott, intézte a ház körüli teendőket. Igen hosszú leveleket írtak egymásnak, kimerítően beszámoltak minden apró történésről. Gyula így írt: „Azt hiszem jobban leszek cseléd nélkül, mert nem kell legalább arra gondolnom, bosszankodnom [...] Miként már többször Írtam, én jól megvagyok. Reggel 6 avagy 3A 6 órakor öltözöm, de már 5, sokszor 4 órakor is ébren vagyok már, s aztán nem tudok aludni. Este 8-ig dolgozom, némelykor, 6 avagy /2 7 órakor nagyobb sétára indulok. Vacsora után a ház előtt sétálok, némelykor vacsora után is dolgozom, de nem mindennap. /2 11 óra felé fekszem le. A munkába nagyon belejöttem. Elég gyorsan és könnyen dolgozom, ki nem fáradok. Ha így bírom még négy hétig az iroda mesés rendbe jön [...] A gyerekeknek azt üzenem, hogy jók legyenek, szót fogadjanak, orvosságot vegyenek, szóval gyógykezeljék magukat, és az orvosi

71