Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

ifj. dr. Prokopp Gyula

diót kaptak tőle, hímezni, rajzolni tanította őket, mesélt nekik, kérdezgette őket az iskoláról.

Gyuszi 1943 elején ismét elfoglalhatta helyét az esztergomi Járásbíróságon. Békés foglalkozását nem sokáig folytathatta, mert 1943. május 1-re berendelték a székesfehérvári honvéd ügyészséghez, ahol szeptemberig teljesített szolgálatot. Ezután ismét folytathatta civil bírói tevékenységét egészen 1944 júliusáig.

Anyagilag az 1943-as évet már jobb helyzetben kezdhette a család, ugyanis az előző évben sikerült az összes házfelújításhoz felvett kölcsönt visszafizetni, így lehetőség nyílt arra, hogy a korábban alkalmanként a gyerekekre vigyázó kislány helyett felvegyenek valakit, aki rendszeresen, minden nap foglalkozott velük. Tudni kell ugyanis, hogy akkoriban nem léteztek bölcsődék, és óvodákban sem bővelkedett Esztergom. Végül egy olyan bécsi osztrák kisasszonyt találtak, aki Esztergomban tartózkodott, és ilyen megbízásokat vállalt. Nagy rendet tartott, és szigorú volt. Reggel jött, és reggeli tornával kezdte a napot, majd délelőtt sétálni vitte a gyerekeket. A közös családi ebéden is részt vett. Természetesen csak németül beszélt, így néhány hónap múlva először Isti, majd Marika is nemcsak értette, hogy mit mond, vagy inkább mit vezényel, hanem egyre többet tudtak németül mondani is. Szigorú volt. Ha valamelyik gyerek nem teljesítette az utasításait, akkor meghúzta az illető haját (a fülük mellett a pajesznál), ami nagyon kellemetlen volt, így muszáj volt teljesíteni azokat. Ezért a gyerekek a „hajhúzós Tante"-nak nevezték. Később máshol is vállalt hasonló munkát. Ilyenkor váltakozva járt hozzá119