Osvai László - Szendrei Róbert: Esztergomi családok - Városunk, múltunk 4. (Esztergom, 2017)

Dr. Szendrei Róbert: A Lőrinczy család Esztergomban - családtörténet rövid történelmi háttérrel

azon székelyeket, akik őseiktől fogva lovon teljesítenek szolgálatot. A lovas katonai szolgálatot teljesítő elöljáró székelyeket lófőknek nevezték. A főszékelyekhez kerültek besorolásra. Körükből kerültek ki a székely hadnagyok, a primőrök és közszékelyek a gyalogok közti vezetők voltak. Az egységes magyar nemesség megteremtése érdekében köznemesi jogállásúaknak számítottak. Az 1627-es, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem által elrendelt összeírás szerint Szentábrahámban Lőrinczy Balázs, Lőrinczy Péter és fiai: János, István, György és Márton székely lófőket írták össze, akik az 1600-ban született Lőrinczy Balázs őslófőtől származtak. A család fiúgyermekei Kolozsváron gimnáziumban tanultak, unitárius papok, ügyvédek, tanárok, tanítók lettek, vagy mesterséget választottak és községet igazgattak bíróként, egyházi felügyelőként.

Lőrinczy Márton fia, Lőrinczy János mészáros lett, vágómarhát tartott és húst árult. Az 1737-es esztendő jelentős változást hozott a 800 éve Székelyföldön élő család történetében. 1737-től 1743-ig pusztított az utolsó, rengeteg áldozatot követelő európai pestis járvány, melyet Magyarországra törökországi háborúból hurcoltak be a katonák. Erdélyben elsősorban a székelyek, szászok lakta megyékben szedett rengeteg áldozatot. Esztergomot és környékét, különösen Szentgyörgymezőt sem kímélte, de messze nem járt akkora emberveszteséggel, mint Erdélyben. Vízivárosban 1746-ban emelték a - ma a templom közelében álló - pestises Mária szobrot az elhunytak emlékére és a járvány megszűnésére. A Lőrinczy nemzetség úgy határozott, hogy Lőrinczy Jánosnak a

66