Osvai László - Szendrei Róbert: Esztergomi családok - Városunk, múltunk 4. (Esztergom, 2017)

Dr. Szendrei Róbert: A Lőrinczy család Esztergomban - családtörténet rövid történelmi háttérrel

járvány elől Magyarországon kell letelepednie, hogy a család valamilyen leszármazottja biztosan életben maradjon.

Lőrinczy János 1741-ben érkezett Esztergomba. Jómódú ember volt, az első bejegyzés személyéről 1741. augusztus 28-i. A városi magisztrátus úgy határoz, hogy mivel 25 Ft-ot adott kölcsön Oláh Jánosnak, aki mielőtt visszafizette volna a kölcsönt, meghalt, Lőrinczy János vegye meg az elhunyt özvegyétől a kölcsönön megvásárolt szőlőt, beleszámítva a 25 Ft-ot. 1741. december 2-án Lőrinczy Jánost a polgáreskü és a polgársági díj letétele után a városi polgárok közé felvették. A Lőrinczy család ettől kezdve nem székely lófő nemesi kiváltsággal élt, hanem polgár lett, részese az újból éledező Esztergom szabad királyi városnak. Polgár, aki nem ura, de nem is szolgája senkinek, tehetségével, szorgalmával szerzi vagyonát, büszke, és adójával saját választott közössége jövedelmét gyarapítja, amit a korban egyedüliként maga igazgat, bírál. A polgárság volt a szabadság, a demokrácia letéteményese, a társadalmi és gazdasági fejlődés mustármagja a középkorból átalakuló viszonyok között.

Jánost 1745. április 30-án fertálymesterré választják, 1746-ban a városi tanács tagja lesz, és ebben az évben engedélyezik számára, hogy a város területén malmot építsen. Két mesterséget gyakorol: mészáros és molnár. Székely önérzete nem engedi, ha hamisan szidalmazzák. A városi tanács 12 aranyforint pénzbüntetés megfizetésére és bocsánatkérésre kötelezi Heitlinger Jakabnét, aki a piacon szidalmazta Lőrinczy Jánost és feleségét. 1749-ben ismét a városi

67