Osvai László - Szendrei Róbert: Esztergomi családok - Városunk, múltunk 4. (Esztergom, 2017)
Dr. Szendrei Róbert: A Lőrinczy család Esztergomban - családtörténet rövid történelmi háttérrel
romból is kiköltöztek a lakosok. A gyönyörű, páratlan adottságú európai nagyvárosból az iszlám elnyomás végére lakatlan, kietlen romhalmaz maradt. A lakosok száma alig négyszázra csökkent, és ezek főleg a várban szolgáló katonák voltak. A pusztítás Jeruzsálem Kr. u. 70-es pusztításához volt fogható. A Magyar Sión, Esztergom állapotára is jellemzőek voltak Jézus szavai: „jőnek napok, melyekben kő kövön nem marad, mely le nem romboltatnék" (Luk 21,6). A török megszállás végével újra kellett építeni és telepíteni a mai Esztergomot, amely ekkor, és egészen 1895-ig jogállás szempontjából két részre oszlott. Víziváros, Szenttamás, Szentgyörgymező már az iszlám hódítás előtt mezővárosok, az érsekség, illetve a káptalan birtokai voltak, és a felszabadulást követően földesúri hatalmuk alá kerültek vissza. A királyi városnak a középkor óta a király volt a földesura, ezért a felszabadulás után a királyi kamara (az országos pénzügyi hatóság) rendelkezése alá került. A királyi kamara tulajdonai lettek azok a királyi várossal szomszédos területek, amelynek birtokosai nem tértek vissza, mint például a keresztes lovagok szent- királyi konventje. A kamara és a földesurak intézkedései mellett, vagy sokszor ellenére, érvényesült az erő jogán a várparancsnok akarata. A kamara a területén lévő romos házhelyeket eladta, ritkábban elajándékozta. A Víziváros és Szentgyörgymező betelepítését az érseki uradalom tisztje (provisor), Szenttamás benépesítését pedig a káptalannak Nagyszombatból kiküldött tagja, a prefectus intézte. A Vízivárosban, mivel nem volt művelhető föld, főleg uradalmi alkalmazottak és iparosok 61
