Osvai László - Szendrei Róbert: Esztergomi családok - Városunk, múltunk 4. (Esztergom, 2017)

Dr. Szendrei Róbert: A Lőrinczy család Esztergomban - családtörténet rövid történelmi háttérrel

telepedtek le. Szentgyörgymezőn főleg földművelő jobbágyok, akik a Duna bal partján fekvő érseki birtokokról érkeztek. 1764-ben Barkóczy Ferenc esztergomi érsek, szervezett betelepítés keretében, a Várhegyre költöztetett jobbágyokat, házat és sok évi adómentességet ígérve.

A királyi városban jórészt armalis - azaz címerrel, de birtokkal nem rendelkező, iparos sorban élő - nemesek, vándor iparosok, a várőrség családos katonái és szökött jobbágyok alakították a városi közösséget. A városi polgároknak (civis, burger) a város sáncain belül háztulajdonnal kellett rendelkeznie, le kellett tennie a polgári esküt, és meg kellett fizetnie a polgári díjat. A városi polgár választójoggal rendelkezett a városi belső és külső szenátusban, tagja lehetett a városi önkormányzó testületnek. A polgárjoggal nem rendelkező lakosok (incola) bérlőként (zsellér) éltek a város falai között. A város új lakói, polgárai a kamara jóváhagyásával a középkori királyi város jogutódainak tekintették közösségüket, hasonlóan Esztergommal nagyjából egyidőben felszabaduló királyi városok, Buda és Székesfehérvár közösségéhez. Esztergom hivatalosan I. József király 1708. február 18-án kelt oklevelével nyerte el újra a szabad királyi városi jogállást.

Az 1708-as kiváltságlevél szerint csak katolikus vallású lakosok telepedhettek le Esztergomban, a görögkeletiekkel azonban már a kezdetekben kivételt tettek. Esztergomban már a honfoglalást megelőzően megtelepedett a zsidóság. Szenttamáson laktak, és működtették vallási intézményeiket. A Vízivárosban főként németek voltak többségben, a többi mező62