Osvai László - Szendrei Róbert: Esztergomi családok - Városunk, múltunk 4. (Esztergom, 2017)

Dr. Osvai László: A Kamenszky család

den helységnek jövedelméhez képest". Ezt finanszírozni lehetne a kuruzslóknak kifizetett adományokból, s ha ez nem lenne elég ,,a' köztársaságnak kellene annak szaporításáról gondolkodni". „Vágynak ugyan némelly városainkban kórházak [...] de miilyenek? [...] Látni ugyan imitt amott a' faluk' végén agyagból rakott, szalmával fedett kalyibákat, mellyek inkább hasonlítanak akolhoz, mint Ispitályhoz."

Az akkori döntéshozók a század végére felismerték a kérdés fontosságát, és egyre másra épültek a korszerű ispotályok.

Ma szociális érzékenységét emelnénk ki a szerzőnek, amikor a következőket írja: ,,A' szegény szántóvető mindön szinte mindnyájunkért izzadozva forgatja az eke' szarvát, úgy gondolom, nem csak igazságos, hanem tökéletes jussal is kívánhatja tőlünk, hogy megromlott egészségében ápoljuk dajkáljuk, 's betegségén minél előbb enyhítsünk, ha szeretjük Hazánkat, mellynek ö munkás tagja."

A dolgozat befejezéseként megindokolja azt a szokatlan tényt, hogy értekezését magyar nyelven írta meg. Az indoklás sok más egyéb megállapítása mellett a mának is szólhat:

„írtam pedig Magyarul, mert Magyar létemre azt tenni fő kötelességem volt. Én a' külföldi nyelvek kellemeit tisztelem, de nem úgy, hogy [...] anyai nyelvemet megvessem. Fájdalmasan látjuk, hogy sok fiatalaink nem csak a nemzeti öltözetet, hanem a' nyelvet is szégyenük! Csak az szép, az elmés, az jeles elöttök, a' mi Franczia, Német, Olasz, vagy Angoly toliból szakad. [...] Nem a' Természet' fia é a' Magyar

47